Mi az, amit elsőre tesz az ember? Ítél..
Ezzel talán meg is tudnék birkózni, hiszen (sajnos!) én magam is előszeretettel ítélkezem bárki és bármi felett. A problémám inkább azzal van, hogy ez az ítélet sokaknál megfellebbezhetetlen.
De mégis mi alapján tettük magunkat mindenki bíráivá? Ráadásul már első pillantásra képesek vagyunk valakit elítélni, miközben fogalmunk sincs, hogy mi húzódhat meg a háttérben. Értem itt, hogy akár egy testes emberre képesek vagyunk gúnyos megjegyzéseket tenni, miközben lehetséges, hogy cseppet sem tehet arról, ahogy kinéz. De valakit nagyképűnek és önteltnek bélyegzünk meg külsőleges tettei alapján, és nem is tudjuk, hogy a háttérben talán egy önértékelési problémákkal küzdő ember áll, aki így próbálja gyengeségét rejtegetni.
Persze mondhatnánk, hogy honnan tudhatnánk akkor, hogy mi valós és mi színlelt vagy egyszerűen megmásíthatatlan? Ezt nem kell tudnunk, de ítélnünk nem lenne szabad ennyire megmásíthatatlanul. Sajnos magát az ítélkezést valami már annyira belénk égette, hogy csak kevesen vannak, akik nem élnek ezzel a szenvedéllyel.
Néha talán csak ki kellene nyitni jobban a szemünket, és nagyobb empátiával fordulni másokhoz. Továbbá szélnek kellene ereszteni néha az előítéleteinket. Végül sosem árt új esélyt adni..
Csak, hogy alátámasszam még jobban a gondolat menetet, ajánlom a Tizenkét dühös ember című darabot vagy filmet mindenkinek a figyelmébe. Mert lehet, hogy érdemes néha elgondolkodni ..
