Ma végre eljutottam oda, hogy elkészítsem az első receptet a süteményes könyvből. A palacsinta maga nem volt már kihívás (sosem gondoltam, hogy valaha idáig eljutok :)), a többi már inkább.
Mivel ma egy komplett ebédet készítettem el, ezért kicsit kapkodva maradt csak időm a töltelék és az öntet elkészítésére. A palacsintát elsőként már a brassói mellett megcsináltam. Utána következett a borsó leves, ami szintén kisebb kihívást jelentett, mivel nem igazán szeretem a leveseket, ezért nem is szoktam azt főzni. Ha mégis, akkor inkább különlegesebbeket, mivel mindig tartottam tőle, hogy sosem sikerül életre kelteni az igazi, megszokott házias ízeket. De hál' isten sikerrel jártam, azt leszámítva, hogy a megfázásom miatt nem érzem igazán az ízeket, ezért sikerült elsózni. Szerencsére a brassói ennek nem látta kárát.
Ami a Gundel palacsinta töltelékét illeti, már egészen elnagyolva készült, az öntetről nem is beszélve (ahol a Legkedvesebbet is segítségül kellett hívnom, sőt a palacsinták töltését is ő végezte el). Tehát a hozzávalók pontos méregetés helyett szemmérték alapján kerültek a keverékekbe. Mindezek ellenére vendégeink meg voltak elégedve az eredménnyel, és külön kiemelték, hogy milyen finomra sikerült. Én is ízletesnek találtam, főleg a könnyed, habos öntetet (már amennyire támaszkodhatok jelen helyzetben az ízlelőbimbóimra :)).
Agyon öntözött Gundel palacsinta:
Egy kis bugi :) :
