Tegnap volt szerencsém megnézni egy igen érdekes darabot, Jean Cocteau: Emberi hangot. Mivel a szereplők egyike nagyon kedves barátnőm, nem tagadhatom, hogy elfogult vagyok, de nekem tényleg nagyon tetszett.
.jpg)
Nem kívánok kritikát írni róla, hiszen nem igazán tisztem, de az biztosan elmondható, hogy mostanában egyre kevesebb dolog tudja teljesen lekötni a figyelmemet, de nekik sikerült. Emellett az előadás után is többször eszembe jutott, és el-elgondolkodtam rajta, ami nálam szintén a tetszés jele. Ha egy szóval szeretném jellemezni a darabot, azt mondanám, hogy expresszív.
Tehát ha valakinek megtetszett a fentebbi link alatt található történet (képek itt), avagy alternatív előadásra vágyik (de eközben értékesre és igényesre), akkor ajánlom, hogy látogasson el az adott időpont egyikén a Molnár utca 11-be. Érdemes.
Francia háttér zene:
