Ma találkoztam egy régi kedves barátommal, akivel ma már csak igen ritkán futunk össze. De érdekes volt vele beszélgetni, hiszen valahol egymást olyannak látjuk, mint amilyenek voltunk évekkel ezelőtt. Persze már rég megváltoztunk, és azt hiszem pár kapcsolatnak ilyenkor lesz vége, amikor annyira megváltoznak, hogy már nem tudnak mit nyújtani egymásnak, már nincs közös téma.
A mi esetünkben nem erről van szó, de az biztos, hogy nagyon megváltoztunk. Teljesen máshogy látjuk a világot. Ő sokkal nyitottabb mindenre, én viszont kritikusan, szkeptikusan, de mindeközben (vagy talán éppen ezáltal) logikusan közelítem meg a dolgokat. Ez pedig alapjában határozza meg a gondolkodásmódunkat. Azt hiszem ez a mi szituációnkban sokkal inkább a beszélgetés színességét, mint laposságát szavatolja.
Valahol azért rossz ráébredni, hogy ennyire szkeptikus álláspontra helyezkedtem. Ez persze realisztikussággal jár együtt, de a megsemmisítő logika viszont nem valami pozitív. Kiiktat minden megmagyarázhatatlan jelenséget, itt persze nem a gömbvillámokra gondolok, hanem sokkal inkább bármilyen vallásra. Talán ilyen szempontból negatív volt a filozófia minor, sokkal szkeptikusabbá tett mindennel szemben.
Ma ez járt a fejembe:
