Miközben ma utaztam a jó kis budapesti metrón - amelyet kissé nehezemre esik megszokni a csendes és (viszonylag) modern prágai után - eszembe jutott, hogy fiatalabb koromban az alapján tudtam megjegyezni a megállókat, hogy emlékeket kötöttem hozzájuk. Aztán rá kellett döbbennem, hogy azért ez a tendencia még ma is áll. Természetesen a történethez hozzátartozik, hogy vidéki lévén a metró megállók nem kézenfekvőek számomra, hanem hosszas élménygyűjtés után sikerült nagyjából megtanulni a nevüket és a sorrendjüket.
Mivel ma a 3-as metró nagy részét jártam be, ezért úgy döntöttem, hogy ezen vonallal kapcsolatos élményeimet fogom felsorakoztatni. Tehát kezdjük az elején:
Újpest-Központ: Egy nagyon kedves barátom lakott ennek a megállónak a környékén, tehát hozzá kötöm ezt a helyet. Egészen sokszor aludtam nála kezdő egyetemistaként, ezért nagyon kellemes emlékek jutnak eszembe, mikor arra felel járok. Továbbá ott található a kedvenc fehérneműs boltom és az egyik kedvenc cukrászdám is.
Újpest-Városkapu: Itt szoktunk átszállni a buszra, mikor ismerőseimhez megyünk a világ végére (fogalmazzunk úgy, hogy) piknikezni :).
Gyöngyösi utca: Első egyetemi napomon hajóval közelítettem meg a campust. Hatalmas élmény volt számomra, főleg mivel pont áradt a Duna, így még fenségesebbnek tűnt. Természetesen el is késtem az órámról, de megérte.
Forgách utca: Ezt a megállót mindig kifelejtem, mert ehhez nem köt semmilyen emlék. De dolgozom az ügyön :)
Árpád híd: Ebben a megállóban vettem át életem legjobb és legkönnyebb munkájának fizetését, ami ehhez képest igencsak magas volt. Szeretem ezt a helyet, és még sok ilyen munkát szeretnék.
Dózsa György út: Mikor gimis voltam, és az idősebb barátaim elkerültek a nagyvárosba egyetemre, akkor az egyikőjük itt kapott egy lakást. Ha jól emlékszem őszi szünetben látogattam meg őket, és ennél a barátomnál kaptam szállást. Mikor unatkoztam a lakás ablakában álltam és néztem a dolgozó darukat, és nem értettem, hogy nem szédülnek le az irányítóik.
Lehel tér: Ehhez a megállóhoz a bátyámat kötöm, akivel egy közeli irodában vettünk buszjegyeket, hogy egy csodálatos hetet töltsünk Csehországban magyar és külföldi barátainkkal. Innen sétáltunk el egészen a Népligetig a kis utcákban össze-vissza keringve, nagyon jót beszélgettünk. Jó nap volt.
Nyugati pályaudvar: Egyszer még egészen kicsi gyermekkoromban innen indultunk el a családocskámmal egy kirándulásra. Emlékszem mennyire csodáltam a főváros monumentalitását, és mennyire élveztem, hogy metrózhatok.
Arany János utca: Az elmúlt évben mikor a csoporttársaimmal találkoztunk, mindig innen indultunk ki. Erről a megállóról mindig az jut eszembe, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen kellemes társasággal ismerkedhettem meg az egyetemen.
Deák Ferenc tér: Mikor először egyedül látogathattam meg a nagyimat (aki Budapesten lakik), a buszom az Erzsébet térnél állt meg. Mindig csodáltam Deák Ferenc tér káoszát. Nagyon sajnáltam, mikor kiköltöztették a buszmegállót a Népligetbe (ma már ez nem áll :)).
Ferenciek tere: Ennél a megállónál kerül felszínre igazi vidéki énem. A mai napig is folyamatosan összekeverem Ferenciek terét a Ferenc körúttal. Amikor találkozót beszélek meg, mindig végig kell gondolnom, hogy melyikre is gondolok..
Kálvin tér: Az egyik kedvenc megállóm. Nagyim vitt el a Szabó Ervin könyvtárba, ami rettenetesen tetszett nekem. Olyannyira, hogy azóta is ez a kedvenc könyvtáram. Csak arra emlékeztem, hogy egy üveg ablakú épület mellett kellett kijönni az aluljáróból. Csak ez alapján nem volt egyszerű megtalálni :)
Ferenc körút: Másik kedvenc megállóm. Igaz szóban összekeverem a Ferenciek terével, de nagyon sok emlékem köt hozzá. Kezdő egyetemi napjaim, barátaimmal való találkozások vagy hosszú éjszakázások. Továbbá a környéken van Budapest egyik legjobb gyrososa, ahol egy nagyon kedves török pasi dolgozik.
Klinikák: Ezen a környéken laktam egy évig, de nem nagyon szerettem. Sajnos ezért ezt a megállót sem szívlelem, de lehet, hogy ehhez hozzájárul a piros-sárga kinézet is..
Nagyvárad tér: Anyukámhoz mikor utaztam itt kellett átszállnom. Mikor nála laktam egészen Budapestinek éreztem magam. Vicces napok voltak azok.
Népliget: Mikor áthelyezték a buszmegállót az Erzsébet térről, éppen meglátogattuk a nagyimat. Apu kérdezte, hogy tudom-e hogyan jutunk el hozzá. Az előző végállomástól már csukott szemmel tudtam, de nem tudtam róla, hogy változások álltak be. Apuval elég csúnyát vitatkoztunk emiatt, azóta sem ismertem be, hogy neki volt igaza.
Ecseri út: Itt vizsgáztam Társadalom egészségügyből. A vizsga és a tárgy is olyan volt, mint a neve. De legalább ötöst kaptam.
Pöttyös utca: Nem szálltam még le ennél a megállónál, de egy kedves ismerősöm itt lakik. Mikor átutazom, mindig ő jut az eszembe.
Határ út: Ehhez a megállóhoz sem kapcsolódik emlékem, szóval ha nem lenne a nevében a "határ" szó biztos mindig kihagynám a sorból :).
Kőbánya-Kispest: Nagyon szerettem ezt a megállót mindennel együtt, mivel mikor nem tudtam kocsival felutazni, mindig innen buszoztam ki Ferihegyre. Mikor már itt jártam azt jelentette, hogy nem sokára újra repülhetek. Szép idők voltak azok.
Végezetül az egyik kedvenc együttesemtől egy klasszikus darab, amit imádok metrózás közben hallgatni:
