Szerintem fantasztikus ez a részlet:
Mercutio. O, then I see Queen Mab hath been with you. | She is the fairies' midwife, and she comes | In shape no bigger than an agate stone | On the forefinger of an alderman, | Drawn with a team of little atomies | Athwart men's noses as they lie asleep; | Her wagon spokes made of long spinners' legs, | The cover, of the wings of grasshoppers; | Her traces, of the smallest spider's web; | Her collars, of the moonshine's wat'ry beams; | Her whip, of cricket's bone; the lash, of film; | Her wagoner, a small grey-coated gnat, | Not half so big as a round little worm | Prick'd from the lazy finger of a maid; | Her chariot is an empty hazelnut, | Made by the joiner squirrel or old grub, | Time out o' mind the fairies' coachmakers. | And in this state she 'gallops night by night | Through lovers' brains, and then they dream of love; | O'er courtiers' knees, that dream on cursies straight;
O'er lawyers' fingers, who straight dream on fees; | O'er ladies' lips, who straight on kisses dream, | Which oft the angry Mab with blisters plagues, | Because their breaths with sweetmeats tainted are. | Sometime she gallops o'er a courtier's nose, | And then dreams he of smelling out a suit; | And sometime comes she with a tithe-pig's tail | Tickling a parson's nose as 'a lies asleep, | Then dreams he of another benefice. | Sometimes she driveth o'er a soldier's neck, | And then dreams he of cutting foreign throats, | Of breaches, ambuscadoes, Spanish blades, | Of healths five fadom deep; and then anon | Drums in his ear, at which he starts and wakes, | And being thus frighted, swears a prayer or two | And sleeps again. This is that very Mab | That plats the manes of horses in the night | And bakes the elflocks in foul sluttish, hairs, | Which once untangled much misfortune bodes | This is the hag, when maids lie on their backs,
That presses them and learns them first to bear, | Making them women of good carriage. | This is she-
Közben mindig rádöbbenek, hogy ennyire azért nem tudok angolul, ezért:
Mercutio No nézd, a Mab királyné járt tenálad, | A tündérek bábája, oly parányi | Alakban jön, mint városi szenátor | Mutatóujján a gyűrűs agátkő. | Aprócska, kis könnyű fogatba hajt át | Az emberek orrán, mikor alusznak. | A kerekek küllője nyurga pókláb, | A hintó födele egy szöcskeszárny, | A hámja finom pókháló-fonál, | Gyeplője a hold lucskos sugara. | Ostornyele tücsökcomb, rost a szíja. | Csöpp, szürkementés szúnyog a kocsis, | Félakkora, mint a kövér kukac, | Mit rest cseléd a ujjából vakar ki. | A kocsiváz egy üres mogyoró, | A mókus eszkábálta, vagy a vén szú, | Kik ősidőktől tündér-kocsigyártók. | Így robban át a szeretők agyán | Éjente, és az álmuk szerelem, | Udvarló térdén, s udvarlás az álma, | Fiskális ujján, és az álma pördíj, | Nők ajkain, s álmukban csókolódznak. | De Mab ha mérges, szájuk hólyagos lesz, | Mivel a habcsók nékik is megárt. | Nem egyszer udvaronc orrába vágtat, | S az erre már kitüntetést szagol, | Máskor dézsmás malacka farkhegyével | Csiklandja az alvó papocska orrát | És az plébániáról álmodik. | Majd átrobog a katona agyán | És álma sok-sok nyakszelés, spanyoltőr, | Les és roham, aztán öt ölnyi mély, | Jó-nagy ivászat; hirtelen a dobszó | Pörög fülében, fölriad, ocsúdik, | Kicsit szedi a szenteket az égből | S megint elalszik. Ő, a Mab királyné, | Lovak sörényét éjjel egybefonja, | Csombókos hajba süt varázsgubancot | S hogy szertebontod, az babonaság. | Boszorka ő, a lányt, ha háton alszik, | Megnyomja, terhet bírni így tanítja, | Hogy jól feküdjön majd asszony-korában. | Ő az, ki...
(Shakespeare - Rómeó és Júlia)
Mára pedig:
