Mindig is tudtam magamról, hogy én vagyok az egyik legjobb tesztere a marketing fogásoknak. Például megveszek egy felsőt, miközben nem tetszik, csak mert adnak hozzá egy nagyon szép nyakláncot. Vagy valóban hajlamosabb vagyok a szép színes csomagolású dolgokat megvenni. És imádom az ünnepi kiadásokat is. Én ezt nem igazán tartom problémának, mivel tisztában vagyok vele, hogy ilyen betegségtől szenvedek.
Azonban ma rádöbbentem, hogy végleges győzelmet aratott felettem a marketing. Alig vártam, hogy végre december legyen. De mégis miért?! Mert most már 26 napig Karácsony van. Erre csak akkor döbbentem rá, mikor valaminek kapcsán kimondtam. Olyannyira komoly a szituáció, hogy ma már karácsonyi dalokat hallgattunk kedves barátnőmmel. December 1-én! Még a Mikulás sem jött meg. Ez már nekem is sok volt..
Nem kérdés, hogy miért kezdődik el egyre korábban a Karácsony. Természetesen, hogy vásároljunk. Minél előbb kezdünk el vásárolni, annál több ajándékot veszünk, hiszen egyre jobbat és jobbat látunk meg a boltokban. Emellett megfulladunk a kihagyhatatlan akciók tengerében. A legszomorúbb, hogy a karácsonynak nem az ajándékozásról kellene szólni. Persze ez is elég elcsépelt kérdés. De sajnos az ünnepek kifordultak önmagukból..
Emlékszem mi még csokikat kaptunk a Mikulástól, ma már telefont hoz a 6 éves Pistikének. Vagy Karácsonyra csak egy albumot/ könyvet/ VHS-t kívántam tiniként, nem pedig fullHD monitor-tv mifenét. Már Húsvétra is ajándékot vásárolnak az emberek. A kedvencem pedig a valentin nap, aminek egy az egyben semmi értelme sincsen. Egy teljesen művi dolognak találom.
De amit nagyon sajnálok, hogy elvesznek az ünnepekkel kapcsolatos személyesebb üdvözletek. Emlékszem régen rengeteg üdvözlőlapot kapott a családunk, és mi magunk is jó pár családnak írtunk. Majd rohamos ütemben csökkentek a képeslapok a telefon térnyerésével, és smssé változtak (jobb esetben hívássá). De ma már az internet korában élünk, sőt a közösségi oldalaké a főszerep. Ezzel csak annyi a baj, hogy elég kis üzenőfalunkra kibiggyeszteni, hogy "Kellemes Ünnepeket Mindenkinek!", és készen is vagyunk. De mennyire személyes ez? Szerintem kicsit sem, hisz a volt magyartanárom is ugyanúgy olvassa mint a legközelebbi ismerőseim. Szerencsétlen példa, de szegény tanáromat nem igazán szívlelem, tehát neki nem igazán őszinte a kívánság, míg a kedves barátnak viszont az. De akkor most ez hogy is van? Persze még ma is van, aki küld képeslapot (papíralapút {a digitális tartalmak megszállottjainak kedvéért kiegészítem :)}), vagy felhívja a másikat, avagy legalább személyesen neki ír üzenetet. Viszont a kérdésem még továbbra is áll, hogy hova tovább? Mi lesz a következő lépcsőfok?
Kíváncsian várom..
Kedves ismerősről jutott eszembe:
