Vigyázat ma hiszti és érzelem rohamom van! Ezért kicsit túl reagálok dolgokat, de időnként ilyen is kell..
Hogy miért is csapott le a hurrikán? Mert utálok csalódni, pedig ismételten sikerült. Tudom talán velem van a baj, hogy nem kellene mindent előre megterveznem vagy legalábbis elgondolnom. Avagy egyáltalán nem lenne szabad elvárásokat támasztani akárkivel/akármivel szemben. Megint túlzok, de ma ezt kell szeretni..
Viszont tényleg bánt, hogy már sokadszorra történik ez. Főleg mikor nagyon várok valamit. Ettől való félelmemben már jóformán semmi jó programot nem merek beleírni a naptáramba, mert régebben azzal biztattam magam, hogy csak azért marad el valami, mert már előre nagyon vártam. De most már rá kellett döbbennem, hogy önmagában a vágyképpel van a probléma.
Ráadásul mikor akármihez úgy állok hozzá, hogy biztos nagyon jó lesz, az tuti, hogy minden lesz, de szórakoztató nem. Velem van a hiba?! Én már tényleg nem értem.
Azt mondják, álmodni jó. Álmodni kell. Én viszont most ezennel pár ostoba álmomat a fának neki vágom, mert kitisztult a képlet: míg álmodoztam tél lett ...
Megy a hangulatomhoz, és mert szeretem:
