Meglehetősen sok mindent abba hagytam már, amik közül sajnálok is párat. De érdekes, hogy miért is hagytam fel ezekkel a tevékenységekkel..
Gyerekkoromban úsztam, talán 3-4évig. Nagyon szerettem, de mikor anyu beíratott balettra, választanom kellett, hogy inkább úszni vagy táncolni szeretnék. Már akkor is elég hiú voltam, ezért az utóbbit választottam. Sajnos. 2év után azt is ott hagytam, mivel nem tetszett. Azóta áldom az eget, hogy nem folytattam, mivel teljesen tönkre tett volna, hogy nem megfelelő hozzá az alkatom.
Sok más fajta táncot is kipróbáltam később (pl. néptánc, társastánc, hip-hop tánc stb.), de egyiknél sem maradtam meg. Ezeket is nagyon sajnálom, mivel most hiányzik valamilyen mozgás az életemből. És nem utolsó sorban formásabb és fittebb is lennék, ha annyi éven keresztül táncoltam vagy úsztam volna.
Persze mondják, hogy soha sem késő. De valahogy most nincs annyi időm és energiám sem, mint anno lett volna. Illetve bejön a következő faktor, ami minden egyéb hobbit kiirtott az életemből: nem vagyok a legjobb.
Néha még nekem is félelmetes, hogy mit meg nem teszek azért, hogy én legyek a legjobb. Hozzáteszem, ez még soha sem sikerült. Hányszor hallottam, hogy mennyire jól rajzolok, vagy milyen szépen énekelek. De mikor valaki dalol vagy rajzol mellettem, aki tényleg tehetséges, én elbújhatok.
Nem tudok második lenni. Remélem egyszer leküzdöm ezt a fóbiámat, és nem fogok megállás nélkül versenyezni mindenkivel az elsőségért. Azt hiszem ez is megy a to-do listámhoz..
Még így is:
