Ma tudatosult bennem, hogy sokszor hamarabb megvan egy ruhám, mint az ahhoz illeszkedő alkalom. Viszont én ezt még így sem tartom vásárlás mániának, inkább csak ruhák és kiegészítők iránti rajongás megspékelve az újdonság örömével. Így történt, hogy már kinéztem egy csinos piros ruhát, ami csak a megfelelő ürügyre vár, hogy a gyűjteményem része lehessen.
Tény, hogy a nők nagy része valóban nem hajlandó ugyanazt a ruhát felvenni kétszer nagyobb eseményekkor (van, aki egyáltalán). Én is közéjük tartozom. De bármennyire is szeretem az új ruháimat, mindig abba a problémába ütközöm, hogy ahhoz megfelelő kiegészítők is kellenek. Például egy piros ruhához fekete vagy piros apróságok (fülbevaló, nyaklánc, karkötő, harisnya, cipő, táska) is kellenek. Minden egyes ruhadarabhoz újabb és újabb dolgok kellenek.
Persze ezeket nem kötelező megvenni. Vannak olyan ismerőseim, akik mindezekre cseppet sem figyelnek. Sőt egyesek kifejezetten unalmasnak találják, mikor a külső minden egyes darabjának színe harmonizál egymással. Ez utóbbival nem rég szembesültem, ami egy érdekes szemszöget mutatott be nekem, amire magamtól nem is gondoltam volna.
Mindenesetre nem jó dolog a folyamatos kiegészítő gyűjtögetés. Továbbá az sem segít, hogy a kirakatokban is teljesen kész összeállítások láthatók, ami azt sugallja, hogy egy felső önmagában nem elég, hanem csetreszekkel feldobva az igazi.
És lám ismételten a marketing nyert, mert az agyam csak azon a piros ruhán jár..
Mivel már kezd késő lenni:
