Végre sort kerítettem az Órák című filmre, amit már jó régen meg akartam nézni, mivel sok jót hallottam róla, és Meryl Streep, a kedvenc színésznőm játszik benne.
Nekem már kapásból elnyerte a tetszésemet, hogy több idősíkban játszódik a cselekmény (20-as, 50-es évek és napjaink), és ami összeköti őket Virginia Woolf Mrs. Dalloway-e. A film hangulata meglehetősen komor, sőt depresszív. Viszont közben rendkívül elgondolkodtató..
Többször is megjelenik benne az öngyilkosság, és ennek kapcsán, hogy mennyit ér az élet, illetve mennyire ártunk létezésünkkel és ténykedéseinkkel szeretteinknek. Engem teljesen magával ragadott a történet, és amint lesz annyi szabadidőm elolvasom Mrs. Dalloway-t, illetve Virginia Woolf többi könyvére is kíváncsi vagyok.
A levél pedig, amit férjének írt öngyilkossága előtt annyira gyönyörű, amennyire szívszorító:
"I feel certain that I am going mad again. I feel we can't go through another of those terrible times. And I cant recover this time. I begin to hear voices, and I can't concentrate. So I am doing what seems the best thing to do. You have given me the greatest possible happiness. You have been in every way all that anyone could be. I don't think two people could have been happier 'til this terrible disease came. I can't fight any longer. I know that I am spoiling your life, that without me you could work. And you will I know. You see I can't even write this properly. I can't read. What I want to say is I owe all the happiness of my life to you. You have been entirely patient with me and incredibly good. I want to say that — everybody knows it. If anybody could have saved me it would have been you. Everything has gone from me but the certainty of your goodness. I can't go on spoiling your life any longer. I don't think two people could have been happier than we have been. V."
Kedvenc zeneszerzőmtől egy gyönyörű darab:
