Furcsa újra kötelezőt olvasni. Folyamatosan eszembe jut, mikor gimis koromban nyáron szabadidőmben vaskosabbnál vaskosabb könyveket bújtam. Sokan pont a hosszabbakat hagyták ki a repertoárból, de én mindig ezekkel kezdtem. Ami pedig a legérdekesebb ebben, hogy nagy többségben jónak is találtam őket. Így azóta is mondhatjuk, hogy kedvencemnek tartom Jókai Aranyemberét, Mikszáth Noszty fiúját, Stendhal Vörös és feketéjét.

Swift - Guliver utazásai sajnos kivételt képez, mivel azt egy hétvége alatt kellett elolvasni. A történetet sem lehetett igazán élvezni, mivel minden apró részletre figyelnem kellett, mert a helyettesítő tanár pont ezekre kérdezett rá. Azt hiszem tényleg az egész osztályunk elolvasta, és mindenki utálta is.

Az egyetlen kötelező, amit képtelen voltam elolvasni pedig többször megpróbáltam, az Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése volt. Egyszerűen annyira lassan indult be a történet, és a nyelvezete is annyira száraz volt, hogy képtelen voltam folytatni. De valamikor remélem túlesem rajta.

Egyébként több klasszikus(an hosszú) könyv is van, amit majd szeretnék elolvasni, mikor lesz rá elég szabad időm: Hugo - Nyomorultak, Tolsztoj - Anna Karenina, Tolsztoj - Háború és béke, Austen - Büszkeség és balítélet.

Élnék abban a korban: