Ma igazi tavaszias idő volt. Sütött a nap, fújdogált a kellemes lágy szellő. Ezért fogtunk magunkat és sétálni mentünk. Ami fogadott minket, az már nem volt ilyen kellemes. A jóidővel a fagy jótékony szag elnyomása is eltűnt. Már az utcára kilépve megcsapta orrunkat a kellemesnek nem mondható szag, ami meglepő, de nem az autók kipufogójának borzalma volt, hanem az emberek legjobb barátja által hagyott nyomok ammóniája. Legalábbis kezdetben ezzel küzdöttünk. Majd egy bokrokkal szegélyezett sík terepre érve a szag elviselhetetlenné változott, de a látvány sem volt kevésbé borzasztó. Végre megértettem, hogy miért nem követték a gazdik ebüket erre a területre. Az egész kész aknamező. Lépni nem lehetne, kivéve ha az ember különleges akrobata mutatványokra képes.
Tény, hogy inkább macska párti vagyok, de ők legalább a saját lakásunkat teszik szagossá, ha nem takarítjuk ki almukat. Az ebek viszont az utcán is ott hagyják nyomukat. Illetve inkább a gazdi tehet róla, hiszen a kutya csak a dolgát végzi, nem az ő dolga lenne felszedni a potyadékát. Felháborítónak találom, hogy az ember a járdán sem sétálhat nyugodtan annélkül, hogy ne pásztázná az utat, mert különben ürülékbe lép. Értem én, hogy szerencsétlen kis kedvenc nem tudja a természetben elvégezni a dolgát, mert nincs elég zöld terület. De szerintem ez sem igazán lehetne kifogás, mivel a zöldben sem kellene ott hagyni a nyomokat, hiszen ott is ugyanannyira zavaró lehet. Sőt talán még jobban, ha valaki csak ücsörögni szeretne a fűben.
Persze miért pont ez lenne kivétel, amikor az emberek szemetelnek is az utcán. Erre legalább ráfoghatják, hogy legalább lebomlik. De megint csak oda lyukadtunk ki, hogy az emberek ujjal mutogatnak egymásra, például hogy a szomszédasszony is ott hagyja a kutyusa piszkát, akkor én miért szedjem fel?! Hát igen. De az biztos, hogy nem jó kerülgetni..
Ma jutott eszembe:
