Öcsém 20. születésnapjára sütöttem egy gyümölcstortát, mivel a krémes töltelékeseket nem kedveli. De természetesen nekem ez sem ment olyan könnyen, mint egy konyhatündérnek (pedig ez a sütemény igazán nem nagy ördöngösség).
A tésztát is magam készítettem, mert dédimamám nagy sütis könyvében van hozzá egy tökéletes recept. Nagyjából a leírtak szerint jártam el, pusztán a kikeverési idővel spóroltam. Az utasítás annyival zárja le a folyamatot, hogy előmelegített sütőben sütjük. Hmm.. Tehát hasra ütésszerű fokozaton sütöttem, amíg szép aranybarna színe nem lett.
Öcsém kívánsága szerint vanília pudinggal töltöttem a kisült (és kihűlt) tésztát. Aztán a felkarikázott banán következett. Ezeket pedig pihenhettem, amíg a puding kicsit szilárdabb lett. Jött a nagy kihívás: a zselatin, amivel nekem valahogy mindig meggyűlik a bajom. Ez most sem volt másképp, mivel annyira elszöszmötöltem az időt, hogy már túl szilárd lett a zselatin a bevonáshoz, így újra kellett melegítenem, hogy az üresen maradt részeket is beterítsem vele. Így egészen tűrhető kinézete lett:
Az íze nem volt rossz, de sütöttem már jobbat. A tészta kissé keményre sikerült, amire azt mondták, hogy ez tipikus hiba szokott lenni ennél a sütinél. A puding is lehetett volna édesebb.. Majd legközelebb jobban sikerül :)
Nc:
