Sütis projektem következő darabja márvány kuglóf volt, amit egyik kedves barátnőm születésnapjára szerettem volna elkészíteni. Szerencsére volt annyi eszem - előző szerencsétlenkedéseimből kiindulva -, hogy sütöttem egy próba verziót.
Magát a tésztát kivételesen a recept szerint készítettem el. Talán ez annak is köszönhető, hogy megnéztem Jamie Oliver főzőműsorát, amiben minden süteménynél elmondta, hogy muszáj megtartani az arányokat, nem lehet kísérletezni, mint főzésközben. Viszont a formát gondoltam elég, ha olajjal kenem ki vaj helyett. Persze kiszedéskor rá kellett jönnöm, hogy ezzel sem szabad kísérletezni. Emellett az alja és néhol a széle is megégett. Persze ez betudható annak, hogy a könyvben a hőfok szerepel, viszont a sütőmön csak fokozatok vannak. Így hamarabb is készült el, és meg is égett.
A következő és már élesben menő változat esetében nem cseréltem fel a vajat olajjal, ezért kiszedéskor szépen kipottyant. A hőfokot viszont hiába vettem lejjebb, mivel még így is hamarabb készült el, és szintén megégett. Persze sokkal kevésbé lett szenes, mint a próbaverzió. A legnagyobb szerencsém mégis az volt, hogy nem fért volna el a táskámban az egész kuglóf, így csak szeleteket vittem ajándékba. Tehát a legkevésbé égett darabokat választhattam ki. Az íze mindezekkel szemben mindkét alkalommal nagyon jó lett.
A konklúzió tehát az, hogy az arányokat és az utasításokat mindig meg kell tartani. A sütő milyenségével sajnos nem tudok mit kezdeni, de ezzel majdnem mindenkinek meg kell szenvednie, úgyhogy remélem egyszer nekem is sikerül majd kiismerni.
A nyár emlékére:
