Felkapott kérdés ismételten (vagy mindig is az volt?), hogy mi emeli a közösséget egy nemzet szintjére. Kellemes kultúrával foglalkozó előadásaim során természetesen rengeteg kritériumot meghatároztak meg az okosok, amelyek nagy részével vitába szálltam volna (ha nem a jegyem múlik rajta :)). Azzal azonban egyet kell értenem, hogy a közös nyelv egy rendkívül meghatározó tényező.
Azonban mai utazásom során ismételten szembesültem azzal a ténnyel, hogy némely nyelvek rendkívül kísérteties módon hasonlítanak egymásra. Ha már csak a szláv nyelveket vesszük sorra hasonlóságok (vagy rendszerezhető különbségek :)) sorozatával találkozhatunk. Ami engem illet, leginkább a cseh és szlovák nyelv viszonya érdekel a leginkább.
Egy korábbi utazásom során Szlovákiában dekkolva egy helyi kérdésekben érdekelt ingyenes folyóiratra bukkantam, és kíváncsian lapoztam bele, hogy megtudjam mennyit sikerül belőle megértenem. Döbbenetesen hasonlónak találtam a cseh nyelvhez. Mivel nem teljesen vagyok tisztában a sajátos szlovák betűk ejtésével, így könnyebben érthetőnek találtam a szlovák szóbeli kommunikációt, mint az írásbelit.
Ma viszont elgondolkodtam azon, hogy maguk a csehek és a szlovákok ezt a hasonlóságot mennyire tartják kézenfekvőnek. Egyesek azt mondják, hogy mikor még Csehszlovákiaként létezett e két ország, az emberek teljesen megértették egymás beszédét, talán nem is tudták, hogy csehül vagy szlovákul beszélnek éppen. Ezzel szemben a mai fiatalabb generáció a másik nyelvét már idegennek tekinti. De mi lehet ennek az oka? Hiszen 17év alatt (úgy gondolom) nem változik ilyen mértékben a nyelv. Vagy lehetséges lenne, hogy a nemzeti szuverenitás hangsúlyozásának eszközévé vált volna?
Nekünk magyaroknak nincs ilyen élményünk. Habár néhány bohókás külföldi ismerősöm meg van róla győződve, hogy a magyarok megérti a finn nyelvet. Pedig én a nyelvek megszállottja is csak a nyelvtanórák maradékaként a "kolme" (magyarul: három) szóra emlékszem. Ezért én nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen lehet valakivel úgy beszélgetni, hogy mindenki a saját (különböző) anyanyelvén beszél és mégis teljes a megértés.
Emlékszem mennyire bájosnak találtam mikor Marosvásárhelyen voltam, és az engem elszállásoló leányzó mindig azt a szót használta rám, hogy "ügyes". Persze nem értettem, hogy mitől is lettem én ennyire ügyes a barátai szemében. Mikor már nem bírtam kíváncsiságommal megtudtam, hogy ők ezt a "csinos" szó szinonimájaként használják. Az ilyen élmények hiányoznak. :)
Ha már cseh és szlovák:
