Túl vagyok az építészetvizsgámon. Nem mondom hogy nehéz volt, de nem is volt túl könnyű. Viszont mindenképpen hasznos volt olyan szempontból, hogy most már nem tudok egyetlen épületre sem ugyanolyan szemmel nézni, mint ezelőtt. Ma már Budapest belvárosában sem a szürkeséget látom, hanem a díszes homlokzatokat, az oromzatos oszlopos ablakokat vagy a bábos korlátokat. Az egyhangú épületek átváltoztak számomra teljesen egyedi alkotásokká.
Tegnap egyik kedves barátnőmnél láttam Prágából képet a Szent Vitus székesegyház szentélykörüljárójának homlokzatáról, és már nem csak egy monumentális gyönyörű gótikus építményt láttam, hanem a csúcsíves záródású ablakokat, a támpilléreket, támíveket és a kedvenc fiatornyaimat.
Ehhez persze szükséges volt az alap érdeklődésem az építészet iránt, de minden nehézséggel és feleslegesen betanult görög kifejezésekkel együtt (az abszolút győztes a oktasztilosz pszeudodipterosz) megérte elvégezni ezt a tárgyat, még úgy is, hogy nem tudtam az órákon részt venni. Azt hiszem még egyszer átlapozom a könyvet mielőtt visszavinném. Tényleg nagyon érdekes.
Régen hallottam már:
