Az utóbbi időben folyamatosan Kundera regényeket olvasok, mivel a szakdolgozatomhoz szükségesek. Mindig is szerettem őket, és volt, hogy 1-2 művét egymás után olvastam, de most valahogy más a helyzet. Lehetséges, hogy azért, mert jó ideje nem vettem kézben egyik könyvét sem, tehát utolsó olvasásuk óta én is megváltoztam. Továbbá folyamatosan elmerülök Kundera regényeinek világában, hiszen majdnem 2 hete, csak az ő könyveit forgatom.
A hatás nem maradt el. Valahogy másként látom a hétköznapi történéseket. Mintha kicsit különlegesebb lenne minden, és olyan apró rezdülésekre is felfigyelek, amikre korábban nem. Biztosan tudom, hogy ez Kunderának köszönhető, hiszen az író szereplőinek minden lépését folyamatosan elemzi, ezzel felhívva a figyelmet értéktelennek vélt megnyilatkozásokra. Egy kicsit mintha az ő szemével is figyelném magam és környezetemet. De ebben semmi szándékosság avagy erőltetettség nincs, csupán olyan gondolatok suhannak át az agyamon, ami talán a nagy írónak is eszébe jutna az eseményről. Nem tudom meddig fog ez tartani, de most nagyon felvillanyoz.
Eszembe jutott:
