Az első nyári olvasmányomat, Kundera Tréfáját meglehetősen hamar kivégeztem. Ami persze cseppet sem meglepő, mivel még benne vagyok a stílusában és nem utolsó sorban nagyon szeretem is. Habár ez a könyv most sem került be nálam a top 5-be, de javított a helyezésén.
Hogy miért tréfa mentes miközben pont ez a címe? Hát pont azért. Mert Kundera ebben a könyvben a tett, a szándék és a következmény közötti szakadékot tárgyalja. Ez nála természetesen nem meglepő téma. Továbbá az sem, hogy ezek a félreértések az emberi megnyilatkozás helytelen interpretálásából származnak. A levelet, ami az alap bonyodalom kirobbantója, akár nyelvészeti szempontból is elemezni lehetne, olyan szinten félre van magyarázva.
De mivel a félreértés és a tettek-következmények szakadéka megszokott elem Kunderánál, ezért nem ez mozdította nálam előrébb a tetszésindexet, hanem a szocialista kor ábrázolása. Mikor írtam a szakdolgozatomat és a cseh szocialista rezsim keményebb időszakát foglaltam össze röviden, abba a hibába estem, hogy 30 év eseményeit egy kalap alá vettem. Miért ne tettem volna, mikor ugyanabba a korszakba tartozik? Persze csak nekünk, akik nem éltünk benne. Amikor témavezetőm erre a hiányosságra felhívta a figyelmemet, akkor csak szőrszálhasogatásnak éreztem. Aztán később megnéztük a Kolja című remek cseh filmet, és akkor már kezdett derengeni, hogy mire gondolhatott. De azt hiszem a megvilágosodás pillanata a Tréfával jött el.
Úgy gondolom, hogy nekünk fiataloknak egy teljesen eltérő kép alakult ki a fejünkben erről a korról. Hiszen nekünk ez már történelem. Csak mint valami elmúlt rossz egyöntetű masszájára gondolunk rá (már ha gondolunk egyáltalán). Pedig én még nem is a legfiatalabb generációba tartozom.. Mindenesetre szerintem érdemes ilyen témájú könyveket olvasni, és filmeket nézni, hogy kicsit színesedjen a fejünkben kialakított fekete-fehér kép.
Ezt jó hang cuccal érdemes hallgatni:
