Második nyári olvasmányom a Grimm mesék néhányának angol kiadása volt. A mesék nagy részét már gyermekkoromból ismertem, de így is meglepett a bennük rejlő brutalitás. Tehát egyáltalán nem csoda, hogy a közismert Hófehérkének is van horror változata. Ez ugyanígy lehetséges lenne majdnem az összes könyvben szereplő mese esetében. Érdekes, hogy gyerekként ez nem igazán tűnt fel, hiszen az ilyen fajta történetekben normális komponens a halál. Ez mindenképpen hiányzik a mai happyendes rajzfilmekből, amik során nem kell megbirkózni valakinek vagy valaminek az elvesztésének gondolatával. Azonban amikor már azzal kezdődik a mese, hogy a róka fején átmegy a kocsi.. akkor már elgondolkodom, hogy én tényleg jó könyvet olvasok. Igen, jót. Azért kár értük.
Ami viszont mindenképpen értékessé teszi számomra az olvasmányt, az a benne szereplő régi angol nyelvhasználat. Egyrészt a kifejezések és a szóhasználat is archaikus, még megjelenik benne a "gay" szó eredeti jelentéssel: 'boldog'. De ami talán ezeknél is érdekesebb az angol tegezés kérdése. Ekkor mindenki arra gondol, de hiszen csak az van ebben a nyelvben. Végül is ez nem akkora tévedés. Eredetileg a mai használatban lévő "you", helyesebben "ye" csak többesszámot jelölt, majd később került be a használatba mint illedelmes megszólítás. Az eredeti első szám második személyű "thou" és alakjaival már csak az alacsonyabb sorból származó embereket illeték, míg végül a 17. század közepén eltűnt a mindennapi használatból. (Forrás)
De ami egy nyelvésznek még érdekesebb, például ennek a formának a különböző alakjai:
- Singular: I, thou, he, she, it; Plural: we, ye, they.
- SG: me, thee, him, her, its; PL: us, you, them.
- SG: my, thy, his, her; PL: our, your, their.
- SG: mine, thine, his, hers; PL: ours, yours, theirs.
Illetve a hozzájuk tartozó igeragozás:
- SG: I am, thou art, he is; PL: we are/be, ye are/be, they are/be.
- SG: I do, you dost, he doth; PL: we do, ye do, they do.
- SG: I have, thou hast, he hath/has; PL: we have, ye have, they have. (Forrás)
És ez miért is érdekes? Mivel ma már az angol nyelv egyre inkább közelít az izoláló nyelvek felé (eredetileg a flektálóak közé tartozik), tehát egyre kevesebb a ragozás benne, továbbá inkább a szórenddel jelzik a szintaktikai viszonyokat. Szerintem valóban figyelemreméltó, hogy a "thou hast" alak mennyire hasonlít a "du hast" német megfelelőjére.
Így válik egy történetileg érdektelen könyv formailag érdekessé egy nyelvész számára :)
Régi kedvenc:
