Azt hiszem nekem december 25. egy mélypont. Ilyenkorra már teljesen elfáradok, hiszen már karácsony előtt is van bőven teendő, 24-én egész napos főzés (idén 10órán keresztül tartott a vacsora készítés), aztán fa állítás és díszítés, este pedig látogatók vagy látogatás.
December 25. pedig már tradicionálisan családi karácsonyozás (apu ágán), amibe a nagyi, keresztanya, nagynéni és családja tartozik bele, illetve ritkán oldalbordákkal is kiegészül a bagázs. Viszont mivel nagyi öregszik, ezért már a család többi női tagja is kiveszi a részét az előkészületekből. Ez 24-e napközbeni vagy 25-e reggeli programom szokott lenni.
Aztán drága unokatestvéreim hál'isten teljesen életvidám kisgyermekek, azonban emiatt elég fárasztó velük huzamosabb időt eltölteni (ez alatt 1-2 órát értek). Rettenetesen aranyosak, de akármennyire is szeretnek és tudok is velük bánni néha kétségbe esem, egyrészt hogy mennyire nem bírom, másrészt hogy mi lesz majd a saját gyermekeimmel..
Nem utolsó sorban sosem sikerült még teljesen egészségesnek lenni karácsonykor. Tavaly nagyon csúnyán megbetegedtem (egészen januárig tartott a dolog), idén pedig kedvenc barátom látogatott meg, azaz a migrén. Nem valami kellemes dolog.
Szóval most kevésbé látom pozitívan a világot, de még így is tartom, hogy nagyon kedvesek az emberek. Illetve negatívabb hullám megszüntetésére pedig itt van a rengeteg névnapi csokoládé :)
A hang, amivel átvészelem a telet:
