E-OrdinaryLife

 Ezen egészen sokat kellett gondolkodnom. Sok szám van, amit régen meghallgattam, de ma már kevésbé szívlelem. Utálni egyiket sem utálom. De muszáj egyet választani, úgyhogy bugyutasága miatt:

Eiffel 65 - Blue

 Ennél rosszabb kikötést nehéz lett volna adni. Kíváncsi lennék van-e valaki, akinek erről egyetlen szám jut az eszébe. Ráadásul nekem nagyon különböző zenék tetszenek, általában időszakonként más-más. Ezért -hosszas gondolkodás után- úgy döntöttem, hogy olyan számot választok, amit bármelyik időszakomban, bármilyen kedvem van meg tudok hallgatni. Tehát klisé vagy nem klisé, de:

Metallica - Nothing else matters

 Lehet gáz vagyok, de nem igazán tudtam, hogy mi az a novelty song. Persze lehet, hogy még most sem egészen értem. Jöjjön egy olyan szám, aminek ezt a változatát nagyon szeretem, továbbá nem csak a dal, hanem a videó is nagyon vicces.

Vanilla Sky - Umbrella

 Ezt a számot nem volt nehéz kiválasztani. A legtöbb barátom, illetve ismerősöm szereti ezt a számot. Ráadásul, mivel alkalomhoz illő, ezért gyakran fel is csendül. Több szót erre nem is vesztegetek. Egyszerűen utálom!

Alma együttes - Ma van a szülinapom

 Itt is nagyon sok minden jutott az eszembe, olyan mondjuk kevesebb van, ami nem külön apuhoz vagy külön anyuhoz kapcsolódik. Ezért olyat választottam, ami nem konkrétan rájuk emlékeztet, hanem 3-4 éves korom kedves emléke "lambada", rózsaszín, pörgős szoknyával együtt :)

Igazi retro sláger: Kaoma - The Lambada

Nos ez nem könnyű kérdés. Több olyan szám van, ami tipikusan egyetlen estére emlékeztet. De akkor legyen olyan, ami a Legkedvesebbhez kapcsolódik :). Mivel Dash Berlin - Waiting már szerepelt korábban, ezért:

Budapest, 2011.07.28., Markus Schulz koncert, Rio

Gareth Emery & Lucy Saunders - Sanctuary

(Csak az eredetit találtam meg, a Markus-féle mixet nem, de ez sem rossz) :)

Életem első albuma Red Hot Chili Peppers Californication-je volt, akkor még természetesen kazettán :). Azóta is szeretem őket, de a rajongás már alább hagyott. Mivel már a legkedvesebb Road trippin' már szerepelt korábban, ezért jöjjön a Scar tissue :)

 Sütis projektem következő darabja márvány kuglóf volt, amit egyik kedves barátnőm születésnapjára szerettem volna elkészíteni. Szerencsére volt annyi eszem - előző szerencsétlenkedéseimből kiindulva -, hogy sütöttem egy próba verziót.

Magát a tésztát kivételesen a recept szerint készítettem el. Talán ez annak is köszönhető, hogy megnéztem Jamie Oliver főzőműsorát, amiben minden süteménynél elmondta, hogy muszáj megtartani az arányokat, nem lehet kísérletezni, mint főzésközben. Viszont a formát gondoltam elég, ha olajjal kenem ki vaj helyett. Persze kiszedéskor rá kellett jönnöm, hogy ezzel sem szabad kísérletezni. Emellett az alja és néhol a széle is megégett. Persze ez betudható annak, hogy a könyvben a hőfok szerepel, viszont a sütőmön csak fokozatok vannak. Így hamarabb is készült el, és meg is égett.

A következő és már élesben menő változat esetében nem cseréltem fel a vajat olajjal, ezért kiszedéskor szépen kipottyant. A hőfokot viszont hiába vettem lejjebb, mivel még így is hamarabb készült el, és szintén megégett. Persze sokkal kevésbé lett szenes, mint a próbaverzió. A legnagyobb szerencsém mégis az volt, hogy nem fért volna el a táskámban az egész kuglóf, így csak szeleteket vittem ajándékba. Tehát a legkevésbé égett darabokat választhattam ki. Az íze mindezekkel szemben mindkét alkalommal nagyon jó lett.

A konklúzió tehát az, hogy az arányokat és az utasításokat mindig meg kell tartani. A sütő milyenségével sajnos nem tudok mit kezdeni, de ezzel majdnem mindenkinek meg kell szenvednie, úgyhogy remélem egyszer nekem is sikerül majd kiismerni.

A nyár emlékére:

Nyári utolsó olvasmányom Bohumil Hrabal Příliš hlučná samotája (magyarul Túlságosan zajos magány) volt. Való igaz, hogy elsősorban a cím miatt esett e könyvre a választásom, mivel nagyon kíváncsi lettem, mit rejt egy ilyen jó cím.

Az egész mű egy gondolatfolyam első szám első személyben elbeszélve. Hrabal jellegzetes stílusa itt is megjelenik, továbbá egyedi szerkesztésmódja is. Mindennek köszönhetően az ember egy szuszra elolvashatja, hiszen a 10 soros mondatok és a gondolatok természetes áramlása könnyedén viszi előre a történetet. Persze itt sem a történet az elsődleges, hanem sokkal inkább az elbeszélő személyisége.

A cseh nyelv persze kihívást jelentett számomra. Hrabalra jellemző, hogy ritkább szavakat használ, ami esetemben nem volt túl szerencsés. Ami viszont segített, hogy állandóan hangsúlyoz, ezért az ismétléshez szinonimákat használ avagy átfogalmazza a gondolatot. Igaz, sokszor elveszítettem a fonalat, de ebből látszik, hogy nem a történet a fontos, mivel a főszereplő személyisége így is teljesen kirajzolódott előttem. Hogy honnan vagyok ebben olyen biztos? Amikor visszavittem a könyvtárba a könyvet, megkerestem a magyar változatát és felesleges időm elütése céljából elolvastam azt is :)

Összességében tetszett a könyv. Én sem vagyok egy nagy Hrabal rajongó, így azoknak is ajánlom ezt a művet, akiket nem ragadta volna magával a Sörgyári capriccio igazi csehes és Hrabalos világa.

Nagyon:

 Soron következő nyári olvasmányom Kurt Vonnegut-tól A hazátlan ember volt.

A tetszésemet elnyerte a stílusa (kicsit Felmár Andrásra emlékeztetett), de ezzel együtt is csalódást okozott. Egyrészt már a hosszúsága ledöbbentett: egy jó másfél óra alatt elolvasható. Emiatt kicsit könnyed nyári olvasmány érzését keltette bennem. Másrészt sokkal mélyebb gondolatiságot vártam el tőle, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy pont emiatt ajánlották nekem ezt a könyvet. Tehát feltételezem, hogy a téves bemutatás miatt csalódtam. Habár ezzel együtt is érdekes, humoros és olvasmányos volt.

Az íróról viszont nem mondtam le, hiszen a stílusa nagyon megtetszett, úgyhogy amint időm engedi, elolvasom valamelyik regényét. Egészen biztos vagyok benne, hogy azok sokkal közelebb fognak állni az én lelkivilágomhoz. Így amennyire hazátlan volt ez az olvasmány számomra, annyira felkeltette az érdeklődésemet más művei iránt. Összességében megérte elolvasni.

Closer to the edge:

 Második nyári olvasmányom a Grimm mesék néhányának angol kiadása volt. A mesék nagy részét már gyermekkoromból ismertem, de így is meglepett a bennük rejlő brutalitás. Tehát egyáltalán nem csoda, hogy a közismert Hófehérkének is van horror változata. Ez ugyanígy lehetséges lenne majdnem az összes könyvben szereplő mese esetében. Érdekes, hogy gyerekként ez nem igazán tűnt fel, hiszen az ilyen fajta történetekben normális komponens a halál. Ez mindenképpen hiányzik a mai happyendes rajzfilmekből, amik során nem kell megbirkózni valakinek vagy valaminek az elvesztésének gondolatával. Azonban amikor már azzal kezdődik a mese, hogy a róka fején átmegy a kocsi.. akkor már elgondolkodom, hogy én tényleg jó könyvet olvasok. Igen, jót. Azért kár értük.

Ami viszont mindenképpen értékessé teszi számomra az olvasmányt, az a benne szereplő régi angol nyelvhasználat. Egyrészt a kifejezések és a szóhasználat is archaikus, még megjelenik benne a "gay" szó eredeti jelentéssel: 'boldog'. De ami talán ezeknél is érdekesebb az angol tegezés kérdése. Ekkor mindenki arra gondol, de hiszen csak az van ebben a nyelvben. Végül is ez nem akkora tévedés. Eredetileg a mai használatban lévő "you", helyesebben "ye" csak többesszámot jelölt, majd később került be a használatba mint illedelmes megszólítás. Az eredeti első szám második személyű "thou" és alakjaival már csak az alacsonyabb sorból származó embereket illeték, míg végül a 17. század közepén eltűnt a mindennapi használatból. (Forrás)

De ami egy nyelvésznek még érdekesebb, például ennek a formának a különböző alakjai:

• Singular: I, thou, he, she, it; Plural: we, ye, they.
• SG: me, thee, him, her, its; PL: us, you, them.
• SG: my, thy, his, her; PL: our, your, their.
• SG: mine, thine, his, hers; PL: ours, yours, theirs.

Illetve a hozzájuk tartozó igeragozás:

• SG: I am, thou art, he is; PL: we are/be, ye are/be, they are/be.
• SG: I do, you dost, he doth; PL: we do, ye do, they do.
• SG: I have, thou hast, he hath/has; PL: we have, ye have, they have. (Forrás)

És ez miért is érdekes? Mivel ma már az angol nyelv egyre inkább közelít az izoláló nyelvek felé (eredetileg a flektálóak közé tartozik), tehát egyre kevesebb a ragozás benne, továbbá inkább a szórenddel jelzik a szintaktikai viszonyokat. Szerintem valóban figyelemreméltó, hogy a "thou hast" alak mennyire hasonlít a "du hast" német megfelelőjére.

Így válik egy történetileg érdektelen könyv formailag érdekessé egy nyelvész számára :)

Régi kedvenc:

 "With your feet in the air and your head on the ground

Try this trick and spin it, yeah
Your head will collapse
But there's nothing in it
And you'll ask yourself

Where is my mind"

 Az első nyári olvasmányomat, Kundera Tréfáját meglehetősen hamar kivégeztem. Ami persze cseppet sem meglepő, mivel még benne vagyok a stílusában és nem utolsó sorban nagyon szeretem is. Habár ez a könyv most sem került be nálam a top 5-be, de javított a helyezésén.

Hogy miért tréfa mentes miközben pont ez a címe? Hát pont azért. Mert Kundera ebben a könyvben a tett, a szándék és a következmény közötti szakadékot tárgyalja. Ez nála természetesen nem meglepő téma. Továbbá az sem, hogy ezek a félreértések az emberi megnyilatkozás helytelen interpretálásából származnak. A levelet, ami az alap bonyodalom kirobbantója, akár nyelvészeti szempontból is elemezni lehetne, olyan szinten félre van magyarázva.

De mivel a félreértés és a tettek-következmények szakadéka megszokott elem Kunderánál, ezért nem ez mozdította nálam előrébb a tetszésindexet, hanem a szocialista kor ábrázolása. Mikor írtam a szakdolgozatomat és a cseh szocialista rezsim keményebb időszakát foglaltam össze röviden, abba a hibába estem, hogy 30 év eseményeit egy kalap alá vettem. Miért ne tettem volna, mikor ugyanabba a korszakba tartozik? Persze csak nekünk, akik nem éltünk benne. Amikor témavezetőm erre a hiányosságra felhívta a figyelmemet, akkor csak szőrszálhasogatásnak éreztem. Aztán később megnéztük a Kolja című remek cseh filmet, és akkor már kezdett derengeni, hogy mire gondolhatott. De azt hiszem a megvilágosodás pillanata a Tréfával jött el.

Úgy gondolom, hogy nekünk fiataloknak egy teljesen eltérő kép alakult ki a fejünkben erről a korról. Hiszen nekünk ez már történelem. Csak mint valami elmúlt rossz egyöntetű masszájára gondolunk rá (már ha gondolunk egyáltalán). Pedig én még nem is a legfiatalabb generációba tartozom.. Mindenesetre szerintem érdemes ilyen témájú könyveket olvasni, és filmeket nézni, hogy kicsit színesedjen a fejünkben kialakított fekete-fehér kép.

Ezt jó hang cuccal érdemes hallgatni:

 A nagy vizsgázgatás közepette nem jutott időm beszámolni az újabb sütemény csodámról. Epres roládod készítettem, mivel nagyim jött látogatóba és hozott nekünk epret. Gondoltam sütit készítek belőle, nehogy megromoljon.

Emlékeztem, hogy a sütis könyvemben van egy rolád recept. Gyorsan megnéztem, majd indultunk beszerezni a hozzávalókat. Tejszínhabbal, tojással, liszttel, cukorral és sütőpapírral nem volt semmi probléma. Annál nagyobb gondot okozott az étkezési keményítő.

Én valamiért zselatin szerű kiszerelést kerestem, talán a szalalkáli és a szódabikarbóna elve alapján. De mikor nem találtuk, megkérdeztük az egyik eladót, aki először csak annyit mondott, hogy már hallott róla. Aztán megmutatta, hogy hol kellene lennie. Ott természetesen nem volt, de a Legkedvesebb szemfülességének köszönhetően megszereztük. Süteményalapokhoz hasonló dobozban kapható, a legkisebb kiszerelés pedig 250g volt. Nekem persze csak 50g kellett..

Maga a tészta elkészítése nem volt problémás. Azt leszámítva, hogy robotgép nem volt kéznél, viszont a tojás sárgáját, fehérjét és a tejszínhabot is fel kellett verni. Ezen a ponton ismételten ki lettem segítve. A tésztát ezután kisütöttem és egészen szép lett. De mivel nincsen hőfokszabályzó a sütőn, ezért fogalmam sem volt, hogy megfelelő melegségű-e. Valószínűleg kicsit melegebbnek kellett volna lennie, mert a tészta teteje kicsit ragadós maradt, de ez nem jelentett problémát.

A kihűlt tésztára kellett kenni a felvert tejszínhabot (recept szerint 500ml mennyiségű). Azonban a felét alig sikerült rárakni. Illetve lehetséges lett volna, de akkor nem tudtam volna összetekerni. Tehát rákerült a hab, majd abba bele rakosgattam a felnégyel, cukrozott epret. Ezután jött a kétemberes feladat (legalábbis én egyedül nem tudtam volna megoldani), feltekerni a piskótalapot. Aztán a szeletelés tűnt meglehetősen nehéznek. Persze következőnap a hűtőből kivéve jöttem rá, hogy le kellett volna csak hűteni, mivel ilyen állapotban már könnyen vágható. Az eredmény:

Összességében ez az eddigi legsikeresebb süteményem. Persze lehet csak azért, mert nem teljesen egyedül készítettem. :)

Nem rég találtam:

 Lehet, hogy csak a gimis szokás rögzült, de nyáron mindig több könyvet szeretek olvasni. Persze hozzá tartozik, hogy ilyenkor több időm is van. Így tegnap meglátogattam a könyvtárat és immár szabadon választhattam nyári olvasmányaimat.

Hogy eddig miért nem volt szabad? Egyrészt a BTK méltán híres arról, hogy rengeteget kell olvasni jóformán minden órához, így év közben csak a szerencséseknek és a kevésbé lelkes hallgatóknak marad ideje szabadon választott olvasmányra. Másrészt a mi szakunk olyan különleges helyzetet teremtett, hogy a BA-ra meg voltak adva kötelező olvasmányok, tehát nyáron ezeket olvastam. Főleg a számomra kevésbé érdekeseket, mivel először azokon szeretek túl lenni.

Azonban idén nyáron sem leszek eleresztve szabad idővel, mivel dolgozom. Ráadásul ha azt nézzük, már most nyár van én pedig még mindig tanulok (persze nem akkora intenzitással). Így tehát csak 4 könyvet választottam:

1. Milan Kundera - Tréfa: Igen, igen, megint Kundera. Nem tudom megunni. Ebből is látszik, hogy valóban ő a kedvenc íróm. Ezt a könyvet már szakdolgozatom előkészítése óta el szeretném (újra) olvasni, de mivel a témámon kívül esett, így nem került rá sor. Utána pedig a maradék BA-s kötelezők jöttek. De most már ez a következő a sorban.
2. Bohumil Hrabal - Příliš hlučná samota: Ez a könyv magyarul is megjelent Túlságosan zajos magány címmel. Hrabal idei irodalomórám anyaga lett volna, ha elértünk volna odáig. Kundera kortársa, illetve őket előszeretettel hasonlítják össze. Valószínűleg az átlagos olvasónak többet mondanak tőle azok a címek, hogy Sörgyári capriccio vagy Őfelsége pincére voltam (már csak megfilmesített verziójuk miatt is: itt és itt). Én nem szerettem az írásait. A Szigorúan ellenőrzött vonatok egészen tetszett (szintén meg lett filmesítve + Oscart nyert), de az áttörést számomra a róla írt irodalmi összefoglaló hozta meg. Így esett a választás erre a könyvre. A nyelv pedig érthetően cseh, nem árt formában tartani magam és 90 oldal nem hangzik túl borzasztóan.
3. Grimms' fairy tales: Gyerekkorom egyik kedvenc könyve a Grimm mesék volt. Így nem kellett sokat gondolkodnom, hogy melyik angol nyelvű könyvet vegyem ki, mikor megláttam ezt a kötetet. Tehát szerettem volna egy angol nyelvű könyvet is, hogy a kissé laposodó angol tudásomon turbózzak egyet. Persze ebből a szemszögből lehet, hogy nem ez a legjobb választás, de én szeretem.
4. Kurt Vonnegut - A hazátlan ember: Ezt nem feltétlenül kellene magyarázni, de azért én megteszem. Egyrészt már régen ajánlották nekem, szóval ideje lenne elolvasni. Másrészt ezt szerettem volna angolul kivenni, de mivel úgy hallottam, hogy nem olyan közérthető mondanivalója van, ezért a magyar változat mellett döntöttem. Kíváncsian várom :)

Legkedvesebbnek köszönhetően újra előkerült:

 Ezennel lezárult egy újabb korszak az életemben. Véget értek tanulmányaim az ELTE patinás falai között. Habár a felvételim sikertelensége esetén a tanulmányaimnak egyáltalán vége szakadt. Hogy mi változott? Semmi, legalábbis érzésre. De lássuk az elvi változásokat:

• Elviekben ettől a vizsgától, ill. a papírtól többet kellene keresnem. Erre nagyon kíváncsi vagyok, úgyhogy mindenképpen be fogok számolni.
• Mostantól minden papírra azt írhatom, hogy felsőfokú végzettségem van. Ez nekem azért lett fontos kérdés, mivel voltak olyan kérdőívek, ahol ennél csak egy alacsonyabb szint volt (fogalmam sincs, hogy miért), és utáltam egy szinten lenni azzal, akinek még érettségije sincs.
• Többé nem lesz cseh órám. Tudom furcsa, de talán ez a legnagyobb változás. Mégiscsak 3 éven keresztül minden második nap volt órám ugyanazzal a nővel és ugyanazzal a csoporttal. Ez kicsit olyan, mint a középiskolás osztály csak nem 4, hanem 3 évvel. Tehát mintha másodszor ballagnék.
• Utolsóként pedig -mint már fentebb is említettem- ha nem vesznek fel, akkor a legnagyobb változás az életemben az lesz, hogy dolgozni fogok főállásban. Habár ez egy meglehetősen optimista hozzáállás, ezért korrigálom.. munkát fogok keresni. Ez esetben pedig gazdagítom a munkanélküli diplomások táborát..

Ha már elkezdődött nagyjából a nyár számomra is:

 Újabb hallgatásomnak több oka is volt. Mindet most nem szeretném felsorolni, de a legjelentősebbet semmiképpen sem hagyhatom ki. Tehát...

Elromlott a telefonom. Egyszer. Majd elküldtük szervizbe. Két hét múlva visszakaptam. Nem egészen egy hét múlva rosszabb lett, mint a szerviz előtt. Egy jó délutános utánajárás után újra szervizbe került a telefonom.

Ugyanezen a napon tönkrement a laptopom töltője is. Tehát el lettem vágva a modern világ nyújtotta lehetőségektől. Habár ez nem teljesen igaz, mert a Legkedvesebb asztali gépét használhattam, mikor neki nem volt rá szüksége.

Ma visszakaptam a telefonomat és kaptam új töltőt is, így újra elérhető vagyok. Igaz ez a hónap nagyon húzós lesz a vizsgák miatt (nyelvvizsga, államvizsga, felvételi).

A lényeg, hogy van élet a facebookon túl. Direkt nem is mentem fel, mikor gép elé kerültem, mert feleslegesnek éreztem. Így kb. 2 facebook mentes hét után azt tudom mondani, hogy valóban semmi különös nem történik rajta, tehát nem is maradunk ki semmiből, ha nem látogatjuk meg. Maximum valamiről később értesülünk, de így is-úgy is megtudjuk. Ami talán tényleg hasznos benne, az a születésnaposok listája. Korábban minden fontos születésnap benne volt a naptáramban, de már lusta vagyok azt is nézni. Ergo ez talán hiányozna, de inkább csak vissza kellene szoknom a határidőnaplómhoz.

Konklúzió: ha már tényleg elviselhetetlennek érzem a sok hülyeséget a facebookon, akkor nem fogok gondolkodni rajta, hogy töröljem-e a profilomat.

Szeretem:

 Ismét eljött az olvasás dömping ideje, ezért ma többek között Vladimír Holantól olvastam az Ábel Stach leveleiből-t (utólag döbbentem rá, hogy nem is kellett volna). Mindenesetre ami miatt említésre méltónak találtam, az a következő mondat:

"Hozzatok nekem 10 gramm csendet, és megnyugszom!"

Valamiért nagyon megragadta a fantáziámat.

Nagyon szép:

 Akik ismernek tudják, hogy néha nem igazán kedvelnek engem a technikai ketyerék. Ilyenkor tényleg szó szerint tönkre mennek, avagy lefagynak körülöttem az eszközök.

Egy éve is ez történt, amikor a drága Motorolám 2 év után feladta a harcot. Én csak azt mondtam, hogy rájött a fehérhalál (a pc-s kékhalál mintájára). Még hál'isten pont belefért a garanciába, de semmire nem mentem vele, mivel nem sokkal a javítás után újra jelentkezett a hiba.. De ettől függetlenül még elég sokáig használható maradt, sőt azóta is megvan (egyéb zavaros körülmények miatt). A lényeg, hogy a hiba jelentkezésekor fehérre vált a kijelző, és semmit nem lehet vele kezdeni. Aztán egyszer csak magához tér.

Lehet mondani, hogy persze, mert Motorola. Én magam sem rajongtam érte, és inkább Nokia párti voltam (már nem..), de a kinézetük sosem ragadta meg a fantáziámat, illetve olyan árkategóriába estek a nekem tetszőek, ami már számomra megfizethetetlennek számít. De 1-2 hónapja rászántam magam és vettem egy qwerty-s Nokiát, ami azóta teljesen a szívemhez nőtt. Azonban szegényke "elkapta" a fehérhalál annyiban mutálódott formáját, hogy nem igazán akart helyre állni. Csak egy órás szenvedés után sikerült lementeni a telefonszámokat, és letörölni a személyes információkat.

Egészen sikerült kiborulnom, mivel egy ilyen fiatal telefontól nem vártam volna hibát, és ráadásul ilyen totálisan megsemmisítőt. No meg egy Nokiáról van szó.. Majd kiderül, hogy mit írnak a szerviz lapra, de tény hogy már megint megőrültek körülöttem a technikai kütyük (a notim is a végét járja). Kezdem azt gondolni, hogy én hordozom a fehérhalál vírusát.. :)

Egyik barátnőmtől:

 Csak ennyi, nem kell semmit hozzáfűzni.

 Egyik nagyon kedves barátnőm tanácsára ellátogattam Takács Nóra modell honlapjára, ahol a szokásos menüpontok között a "Hogyan legyek jó nő?" is megtalálható.

Egy rendkívül kedves és kellemes habitusú modell segít nekünk jobb nővé válni a karrierje során ellesett cselek, és a saját maga által kialakított módszerek segítségével.

Alapból én 2 kontyötlet miatt kerestem fel az oldalt, de kíváncsi lett pl. a sminkelési tanácsokra, mert ebben én meglehetősen amatőrnek számítok. Végül pedig az összes videót megnéztem, mivel annyira kedves stílusa van, hogy jó hallgatni. Emellett a legnagyobb erőssége a sorozatnak (legalábbis szerintem), hogy meglehetősen professzionálisak a tippek, de mégis megmarad az átlag ember szintjén.

Mondjuk az általa bemutatott natúr smink nekem egy bulihoz is sok lenne, de valószínű ez az én habitusomnak köszönhető. A lényeg, hogy édes, kedves, de én azért megmaradok a szempilla + szemceruza kombónál :)

Aktuális kedvenc:

 Öcsém 20. születésnapjára sütöttem egy gyümölcstortát, mivel a krémes töltelékeseket nem kedveli. De természetesen nekem ez sem ment olyan könnyen, mint egy konyhatündérnek (pedig ez a sütemény igazán nem nagy ördöngösség).

A tésztát is magam készítettem, mert dédimamám nagy sütis könyvében van hozzá egy tökéletes recept. Nagyjából a leírtak szerint jártam el, pusztán a kikeverési idővel spóroltam. Az utasítás annyival zárja le a folyamatot, hogy előmelegített sütőben sütjük. Hmm.. Tehát  hasra ütésszerű fokozaton sütöttem, amíg szép aranybarna színe nem lett.

Öcsém kívánsága szerint vanília pudinggal töltöttem a kisült (és kihűlt) tésztát. Aztán a felkarikázott banán következett. Ezeket pedig pihenhettem, amíg a puding kicsit szilárdabb lett. Jött a nagy kihívás: a zselatin, amivel nekem valahogy mindig meggyűlik a bajom. Ez most sem volt másképp, mivel annyira elszöszmötöltem az időt, hogy már túl szilárd lett a zselatin a bevonáshoz, így újra kellett melegítenem, hogy az üresen maradt részeket is beterítsem vele. Így egészen tűrhető kinézete lett:

Az íze nem volt rossz, de sütöttem már jobbat. A tészta kissé keményre sikerült, amire azt mondták, hogy ez tipikus hiba szokott lenni ennél a sütinél. A puding is lehetett volna édesebb.. Majd legközelebb jobban sikerül :)

Nc:

 Akkor boldog Május 1-t mindenkinek és Anyák napját az anyukáknak.

És ha már május van, akkor lássuk az áprilisi zárásomat:

• Egészséges életmód nagyon nem jött össze ebben a hónapban. Minden rutin, amit beépítettem a mindennapjaimba, szépen ki is koptak belőle.
• Mozgással is hasonlóan állok. Amilyen szépen sikerült egy edzéstervet kialakítanom, és azt követnem, annyira szépen fokozatosan teljesen elhagytam.
• Sütis projekt egy gyümölcstortával gyarapodott, de ezt is sikerült nagyban elmismásolnom.
• Munkát bőszen kerestem, főleg mikor eszembe jutott, hogy nyáron valamiből meg kell élni. De ez sem jött össze.
• A diploma irányában viszont rohamos léptekkel haladtam áprilisban, mivel leadtam a szakdolgozatomat, és egyéb diplomához szükséges formalitásokat is elvégeztem (már amennyit most el lehetett).
• A felvételi felé azonban már kevésbé, mivel a szakdolgozatom nem lett olyan jó, mint kellett volna. Továbbá az elbírálónak sem éppen a kedvenc témáját választottam..

Összességében nagyon lusta áprilison vagyok túl. Persze sok energiámat a szakdolgozat foglalta le, de azért ez nem lehet mindenre mentség. A lényeg, hogy itt a május (habár nem olyan meleg naposan ahogy vártam, hanem sokkal inkább hidegen és esősen..) és igyekszem helyre billenteni minden rutint.

Mára pedig egy klasszikus:

 Nos nem így terveztem a napomat.. Meg kellett látogatnom az imádott TO-t. A szakdolgozat a szerdai leadásával még szerencsém volt, mivel a mai napon (leadási határidő vége) a nyitás megkezdésekor már az épület előtt állt a sor. A TO-nál is viszonylag sikeres voltam, mivel barátnőm már korábban megérkezett, így hozzá csatlakozhattam, ezzel megelőzve pár embert (ejnye-bejnye). Azon az apróságon már fenn sem akadtunk, hogy a TO-s nénink nyugdíjba ment, így áthelyeztek minket máshoz, de erről nekünk senki nem szólt, és papír sem figyelmeztetett rá, pusztán egy véletlen által sikerült megtudnunk.

Ami viszont már egészen kiakasztó, hogy borzalmas az ETR rendszere, emiatt jól ránk is ijesztettek. Elsőként azért, mert az összes ELTE-n valaha felvett kreditet egyben jeleníti meg, tehát az előző elhagyott szakoméit is. Az új nénikém jujjogott is, hogy milyen sokat fizethetek majd, aztán jött csak rá, hogy az nem a BTK-hoz tartozik. De tartok tőle, hogy ennek még közel sincs vége.

Na de ekkor jön a következő buktató: a minoros és szabad kreditek. Nekem a minoron 13 szabadon felhasználható kreditem volt, csakhogy azt valahogy a rendszer elfelejtette beleszámolni az 50 (kötelezően teljesítendő minoros) kreditbe, hanem azokat a 10 szabadhoz számolta. Tehát jött a második sokk hullám, amikor azon jujjongott az ügyintézőm, hogy 10 kredit hiányzik. Én váltig állítottam, hogy az lehetetlen, mivel mániákusságom miatt legalább 4szer átszámolta, hogy meg lesz a 180 kredit. Mikor látta, hogy nem tágítok, kinyomtatta az összesítést és elkezdett számolgatni. Hát a lapot elnézve nem csodálom, hogy nem látják át a dolgokat...

Szóval most kivételesen nem is őt hibáztatom, hanem a BTK hihetetlenül átláthatatlan és ostoba rendszerét. Sőt így már azon sem csodálkozom, hogy van, aki több, mint fél órán át benn van. Mivel én is legalább negyedórát benn voltam, mikor még nem is tartozom a problémásabbak közé, sőt..

Tanácsom a később végzőknek: készítsetek magatoknak már otthon táblázatokat, ahol minden adat szerepel az ETR-ből, továbbá el van számolva minden kredit külön (alapszak, esetleg szakirány, minor, szabad kredit, avagy elhagyott tanegységek). Saját dolgotokat is megkönnyítitek és egy szívrohamot is megspóroltok...

Mert illik a kedvemhez: