E-OrdinaryLife

 Furcsa újra kötelezőt olvasni. Folyamatosan eszembe jut, mikor gimis koromban nyáron szabadidőmben vaskosabbnál vaskosabb könyveket bújtam. Sokan pont a hosszabbakat hagyták ki a repertoárból, de én mindig ezekkel kezdtem. Ami pedig a legérdekesebb ebben, hogy nagy többségben jónak is találtam őket. Így azóta is mondhatjuk, hogy kedvencemnek tartom Jókai Aranyemberét, Mikszáth Noszty fiúját, Stendhal Vörös és feketéjét.

Swift - Guliver utazásai sajnos kivételt képez, mivel azt egy hétvége alatt kellett elolvasni. A történetet sem lehetett igazán élvezni, mivel minden apró részletre figyelnem kellett, mert a helyettesítő tanár pont ezekre kérdezett rá. Azt hiszem tényleg az egész osztályunk elolvasta, és mindenki utálta is.

Az egyetlen kötelező, amit képtelen voltam elolvasni pedig többször megpróbáltam, az Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése volt. Egyszerűen annyira lassan indult be a történet, és a nyelvezete is annyira száraz volt, hogy képtelen voltam folytatni. De valamikor remélem túlesem rajta.

Egyébként több klasszikus(an hosszú) könyv is van, amit majd szeretnék elolvasni, mikor lesz rá elég szabad időm: Hugo - Nyomorultak, Tolsztoj - Anna Karenina, Tolsztoj - Háború és béke, Austen - Büszkeség és balítélet.

Élnék abban a korban:

 Kicsit eltűntem, mivel teljesen kifáradtam a hétvégére. Ezért tartottam egy kis pihenőt, hogy helyre rázódjam. Szánom-bánom, de még az ugrókötelezésből is kihagytam egy napot. Azt hiszem muszáj volt. Tényleg hihetetlen, hogy mennyire kimerültté váltam az utóbbi idők eseményei miatt. De most már remélem, újult erővel vágok neki a napoknak :)

 Csak röviden, mert már én is unom..

A tétellistához köze nem volt a vizsgakérdéseknek. 1 óra állt rendelkezésre 5 darab kis esszére, amelyek mindegyike nagy esszéként is megállta volna a helyét.

Közben a nő úgy adja elő, mint aki még nekünk tett szívességet. Még nekünk kellene hálásnak lenni. (Az összenézésekből levontam azt a következtetést, hogy felháborodottságommal nem vagyok egyedül.)

Számomra már teljesen felfoghatatlan az egész. Megszerezhetetlen könyvek, utolsó utáni időpontban vizsgaidőpont, amit az utolsó utáni pillanatban lemond, majd teljesen elvonatkoztatott kérdésekből álló teszt, amire minimális idő áll rendelkezésre. Kész. Ha mindezek után nem megyek át, én már komolyan kiborulok..

Mához ez illik:

Rávettem magam, hogy a legutóbbi szerencsétlenkedés után még egyszer megpróbálkozzam a palacsintasütéssel. Közben kaptam tanácsokat, és kiderült, hogy a tésztával kevéssé volt probléma, a technikámban sem akadt igazán semmi kivetnivaló, azonban a tepsim (még) használatlansága nagyban befolyásolta, hogy leragadtak.

De most már egy cseppnyi tapasztalattal, és nagy határozottsággal újra megpróbáltam. Ééééés egyetlen potyadék sem keletkezett. Illetve hozzátartozik az igazsághoz, hogy egy maximum 1cm nagyságú darab mint selejt kisült, de ez az apróság sem ment kárba :). Az eredményt már kipróbáltuk, és jelenthetem, hogy még finom is lett. Tehát azt hiszem, ezt sikerként könyvelhetem el.

Így közelebb került a receptes könyvem egyik darabjának megvalósításához, azaz a gundel palacsintához. Legközelebb azt hiszem megpróbálkozom vele, mivel lassan vége van januárnak, és még egyetlen süteményt sem mutathatok fel. De a lényeg, hogy már bizakodóbb vagyok :)

Csak:

 Végre kaptunk információt az elmaradt vizsgával kapcsolatban, azonban - mint kiderült - ezek sem egyértelműek. Az e-mail alapján pedig annak tűnt, mivel annyi szerepel benne, hogy 10fő 9órára megy, 11fő pedig 10órára. Mi pedig pont 21-en vagyunk feljelentkezve. Persze én sem értettem, hogy írásbeli vizsgához miért kell kettébontani a társaságot, de beláttam, hogy valószínűleg szóbeli lesz.

Ez másoknak kevésbé tűnt tisztának, ezért újabb kérdésekkel bombázták a jó népet kurzusfórumon. Ekkor indult meg a lavina ...

Az egyik diáktársunk megjegyezte, hogy nem csak egy vizsga volt aznapra kiírva, hanem egy javítani kívánóknak szánt szóbeli is. Tehát nekik szól a két időpont (hozzáteszem 3-an vannak..), és a MÁSODIK kurzusmail-ben pedig az írásbelizőknek megvan minden szükséges információ. Mindezt természetesen elég kioktató hangnemben sikerült megfogalmazni, amin kicsit meghökkenve válaszoltam neki teljesen logikusan (tényleg!). Miután megírtam, hogy nekem csupán egyetlen levél jött, mások is mellém álltak hasonló problémával.

Tehát megint ott tartunk, hogy nem tudni mi a helyzet. Ráadásul a megadott időpont holnapután van, ezért kissé sürget az idő, hogy tisztázódjon a dolog. Mondjuk még mindig nem tudom felfogni, hogyan képesek ennyire megnehezíteni a vizsgaidőszak így sem kellemes napjait...

That's life..

 Nem vagyok túl sok centivel megáldva, ezért mindig is problémát okozott nekem az öltözködés. Érdekes régi képeket visszanézni, mivel lépésről-lépésre kezdtem felfedezni az egyes darabok előnyösebb vagy előnytelenebb oldalát, aminek néha borzalmas eredményei voltak. Sajnos még ma sincs elegendő forrásom ahhoz, hogy alkatomnak teljesen megfelelően öltözzem, de már sokkal nagyobb figyelmet fordítok erre a faktorra, mikor ruhákat vásárolok. Végre volt időm (energiám) összegyűjteni alacsony, avagy rövid lábbal rendelkező nőknek az öltözködési tippeket:

• Magas sarok mindenek felett: A legelőnyösebbek a V kivágással, vagy hegyesebb orral rendelkezők. Azonban a vastagtalpú cipőktől óvakodni kell. Balerina cipellőket kerüljük, főleg szoknyával és rövidnadrággal kombinálva. Ha mindenképpen ragaszkodunk hozzá, akkor keressünk valamilyen minimális sarokkal rendelkező darabot.
• Jótékony csizma: Előnyös a hosszú szárú csizma, azonban az csak a vádli háromnegyedéig érjen, és sosem fölé, továbbá ne vágja félbe a vádlit, mivel ezáltal kihangsúlyozódik a lábak rövidsége. Boka csizma is valóban bokáig érjen, és ne tovább.
• Divat farmerek, ágyő: Magas derekú egyenes fazon a legjobb, főleg ha a magassarkú cipőt takarja a nadrág szára, mivel így a lábak sokkal hosszabbnak látszanak. A csípőnadrág felhívja a figyelmet a lábak kezdetére, ezáltal hangsúlyozza rövidségüket. A leggings-szerű farmerek pedig a vastagabb idomokra helyezik a hangsúlyt, ezért szintén kerülendők. Ugyanígy a túl bő nadrág sem előnyös. Továbbá a háremnadrág is a magas, vékony lányoknak áll csak jól.
• Mini, te jó kis mini: A szoknyák és rövidnadrágok esetében a rövidség előnyös. A titok, hogy ne vágja félbe a lábat, így a térdig érő vagy annál rövidebb darabok megfelelőek. Ha kitartunk a hosszú szoknya mellett, akkor lehetőleg lágy esésű, bővebb fazonúakat válasszunk, és magassarkúval kombináljuk őket.
• Arany közép: Felsőruházat esetében a csípőig érő darabok a legelőnyösebbek. A túl rövid felső felhívja a figyelmet a lábakra, a túl hosszú pedig a torzó hosszúságát növeli a lábak rovására. Ha a hosszú ingblúzokról mégsem tudunk lemondani, akkor derékban övvel és magassarkú csizmával ellensúlyozhatjuk.
• Harmónia: Habár sokan unalmasnak tartják az egyszínű öltözködést, azonban a színek harmóniája egyenes vonallá alakítja a testet, ezáltal nyújtja is azt. Így a szoknya és a cipő színe mindig azonos legyen, illetve a harisnya is ehhez igazodjon. A sötét harisnya pedig nem csak slankít, hanem hosszabb kinézetet kölcsönöz a lábaknak.

És akkor Kylie Minogue az ő 152cm-ével:

 Sosem értettem, hogy miért jó, ha hatalmas mennyiségű pénzt halmoz fel az ember. Hiszen egy idő után már csak hülyeségekre tudja elkölteni, vagy már arra sem, tehát feleslegessé válik. Ehhez képest manapság már az élet minden területén azzal találkozunk, hogy a pénzt kergetik az emberek, és nem foglalkoznak ennek másokra gyakorolt hatásával.

Tegnap éjszaka is ezzel az esettel találkozhattunk, ami a túlzsúfolt West-balkán-ban 3 lány életébe került. Azonban volt már erre precedens, hiszen mindenki biztosan emlékszik még a nyáron történt Love Parade hasonló esetére. Ezek pedig csak a konkrét halállal zárult események, miközben nap mint nap zajlanak olyan rendezvények, ahol a bevétel növelése érdekében több embert engednek be, mint a hely biztonságosan befogadni képes lenne.

Nyáron mi a RIO-ban voltunk koncerten, ahol rettenetes tömeg volt. Ha az ember látni akarta a színpadot (és közben alacsonyabb termettel van megáldva, mint az átlag), akkor biztos volt, hogy pár perc után alig kap levegőt a tömegnyomor miatt. Ott természetesen jobb volt a helyzet, mint a fent említett két esetben (már csak ezért is, mert nem történt haláleset), mert nyílt téren zajlott az esemény, ezért mindez nem volt megspékelve a négy fal közé zártsággal.

Az viszont mindenképpen közös ezekben az esetekben, hogy a pénz a legfontosabb. Ráadásul a tegnapi szerencsétlenséget még rosszabbá teszi, hogy már működési engedéllyel sem rendelkezett ez a hely, tehát ha a szabályokat betartották volna, mindez elkerülhető lett volna. Persze nem így történt, hiszen a pénz mindenek felett áll. Csak komolyan nem értem, hogy mennyi emberi életre van még ahhoz szükség, hogy változás történjen? Egyáltalán valaha bekövetkezik-e változás..

Ide illik:

 Kicsit kezd már aggasztani az egyik vizsgám időpontja. 3 vagy 4 napja jelent meg a kiírás, amely közli, hogy a kiválasztott vizsgaidőpont megszűnt, folyamatosan figyeljük a kiírásokat. Pedig ez volt az utolsó, ez után már csak UV van.

Azóta sem történt semmi változás. Eddig nem igazán érdekelt, mert van más, amire készülhetek. Lassan viszont lezárják a jelentkezést, ami azt jelenti, hogy nem is tudunk feliratkozni másik időpontra. Kérdés, hogyha ez megtörténik mennyire lesznek rugalmasak az ezzel kapcsolatosan adódó komplikációk esetében.

Továbbá azért is zavar ez a dolog, mivel később is vannak vizsgáim, amiket természetesen üthet az új időpont. Emellett nem mindegy, hogy milyen hamar értesülünk róla. Hiszen nem feltétlenül van kapacitása az embernek egy, jobb esetben két nap alatt felkészülni. Addig meg nem igazán tudok rá tanulni más vizsgák miatt. Az sem utolsó, hogy így a magán programjaimat sem tudom tejes biztonsággal alakítani, mivel ez bármikor keresztülhúzhatja azokat.

Érdekes tehát a kérdés, hogy mennyire fair az ilyen utólagos, információhiányos változtatás? Egyáltalán probléma esetén van-e erre jogorvoslat? Persze lehet, hogy valamilyen nagyobb gond miatt nem tudja megtartani a vizsgát, de ettől még nem értem, hogy miért nem tájékoztatnak minket. Ahogy múlnak a napok egyre inkább zavar a dolog ..

Nagyon jó:

 Túl vagyok az építészetvizsgámon. Nem mondom hogy nehéz volt, de nem is volt túl könnyű. Viszont mindenképpen hasznos volt olyan szempontból, hogy most már nem tudok egyetlen épületre sem ugyanolyan szemmel nézni, mint ezelőtt. Ma már Budapest belvárosában sem a szürkeséget látom, hanem a díszes homlokzatokat, az oromzatos oszlopos ablakokat vagy a bábos korlátokat. Az egyhangú épületek átváltoztak számomra teljesen egyedi alkotásokká.

Tegnap egyik kedves barátnőmnél láttam Prágából képet a Szent Vitus székesegyház szentélykörüljárójának homlokzatáról, és már nem csak egy monumentális gyönyörű gótikus építményt láttam, hanem a csúcsíves záródású ablakokat, a támpilléreket, támíveket és a kedvenc fiatornyaimat.

Ehhez persze szükséges volt az alap érdeklődésem az építészet iránt, de minden nehézséggel és feleslegesen betanult görög kifejezésekkel együtt (az abszolút győztes a oktasztilosz pszeudodipterosz) megérte elvégezni ezt a tárgyat, még úgy is, hogy nem tudtam az órákon részt venni. Azt hiszem még egyszer átlapozom a könyvet mielőtt visszavinném. Tényleg nagyon érdekes.

Régen hallottam már:

 Vizsgaidőszak van. Ez azt jelenti, hogy leginkább tanulni kell. Ennek következtében teljesen egybefolynak a napok. Pedig nem csak itthon ülök, hanem könyvtárba is megyek. Illetve egy kedves barátnőmmel is össze-össze szoktunk futni, hogy megbeszéljük a teendőinket és jegyzeteket cseréljünk. Sőt pár napja egy ismerősömmel is beültünk sörözni, de már azt sem tudom, hogy mikor történt ez pontosan.

Ezt még megfejeli, hogy egész éjszaka megállás nélkül álmodom, ami az elmúlt hetek történéseivel van vegyítve, és természetesen érzelmeimmel kiszínezve, de olyan életszerűen, hogy néha el kell gondolkodnom, hogy valami megtörtént vagy csak álmodtam.

Ezek által teljes káosz uralkodik a fejemben, illetve inkább a memóriámban, ami egyébként rendkívül jól szokott működni. Szóval így még ijesztőbb a dolog. De valahol kíváncsi is vagyok, hogy meddig lehet ezt fokozni. Lehetnek-e a behatárolhatatlan napokból behatárolhatatlan hetek? Remélem nem. Egyszer a vizsgaidőszak is véget ér, és visszatérnek a változatos hétköznapok. Remélem :)

Mert tetszik:

 Már második napja ugráló kötelezem. Azonban a tegnapi edzés után, ma már lábfájósan keltem fel. Mondjuk tisztában vagyok vele, hogy már ezer és száz éve nem mozogtam, szóval ez várható volt. De attól még furcsa, hogy egy alkalom után már tapasztalom a hatását. Avagy mellékhatását, mert nem igazán sikerült még eldönteni, hogy az ízületem, vagy az izmom fáj-e.

A süteményes projekt csak annyiban haladt, hogy felfedeztem, hogy van sodrófa a háznál, szóval ennyivel kevesebb eszközt kell összeszedni. Illetve a palacsintás bénázás mégsem vette el egészen a kedvemet, mivel gondoltam rá, hogy újra nekifutok. Majd kiderül..

Viszont a nyomottságomat az építészet vizsga okozza. Nagyon érdekes dolgokat kell megtanulni, csak nem érzem elég megfelelőnek az agyi kapacitásomat hozzá. Furcsa, hogy pár fogalom ismerete miatt már egészen máshogy nézek néhány eddig semlegesnek tartott dologra, például egy alagútra. Emiatt már megérte. Csak azért nem ártana mellé az a 4 kredit ;)

Mind az eredeti, mind ez nagyon jó:

 Nem értem, hogy miért nem érték, ha valaki a kultúrával foglalkozik. Ma már nagyon sokan csak időpocsékolásnak tartják. Sőt a kultúra már nem szórakozást jelent, hanem sznobságot. Persze még most is vannak, akik azért szeretnek színházba járni, mert őket ez tényleg szórakoztatja. Továbbá vannak, akik azért mennek kiállításra, mert tehetséges emberek képeit szeretné látni (nem pixeleket, vagy pacákat).

De úgy érzem, hogy már kisebbségbe kerültünk. Mert hát az üzlet mindenek előtt való. A könyvek is csak gazdasági szempontból érdekesek, és annak a gondolata, hogy egyszer majd csak a múzeumban lesznek megtalálhatóak, mert mindenki e-book olvasót fog használni, csak egy érdekes kérdésnek számít, és semmilyen érzelmet nem vált ki.

A filozófia is csak üres handabanda, ahol az emberek csak feleslegesen fecsegnek vagy írogatnak. Nem látják be, hogy valahol a gondolkodóknak is köszönhetjük, hogy ma ott tartunk ahol. Hiszen nélkülük még lehet, hogy most is az egyház despotizmusában élnénk (persze nem feledkezem meg a természettudósokról sem).

A nyelvek sem fontosak, csak hogy beszéljük-e vagy sem. Arra nem is gondolunk, hogy mi állhat a hátterében, és mennyi érdekes információt tartalmazhat az anyanyelvi beszélők történetéről, vagy ez az (többek között), ami egy népet nemzetté tesz.

Ma már mindenki mindenfele utazik anélkül, hogy bármennyi figyelmet szentelnének az adott kultúra megismerésére. A lényeg, hogy legyen egy képünk az Óváros téren vagy a Károly-hídon, és hogy elmondhassuk, hogy igen, mi jártunk Prágában, és megkóstoltuk pár cseh sört. De fogalmunk sincs, hogy ki az a Čapek, Hrabal, Mucha, Dvořák vagy Smetana. Sőt néha még azt sem tudjuk, hogy Brno Csehország része (miközben annak második legnagyobb városa).

Mindez nem lényeges, ezeknek az ismerete nem érték, és ha az ember csak ilyesmivel foglalkozik, akkor a társadalom haszontalan részét képezi.

Én ez ellen lázadok.

Érdemes ismerni:

 Megkezdtem a sütis könyv kivégzését. Mivel eszközök terén meglehetősen rosszul állok, ezért a legegyszerűbb receptekkel kezdtem, a gundel palacsinta receptjével. De mivel nekem alapból maga a tészta kihívást jelent, ezért csak ennyire korlátozódott a mai sütés.

Természetesen már a tésztáját sikerült majdnem teljesen elszúrnom. De a legkedvesebb ötletével sikerült csomótlanítani a masszát. Persze a problémák hadának ezzel nem lett vége. Egymás után ragadtak le a kis gonoszak bárhogy is próbálkoztam ezt elkerülni. Rákényszerültem, hogy felhívjam öcsikémet, aki jó tanácsokkal látott el (igen, elég ciki, hogy az öcsém tud palacsintát sütni míg én nem..).

Mindezt akkor sikerült megtenni mikor már azt hittem, hogy az egészet a földhöz vágom, de legalábbis az összes a kukában fog kikötni. Így csak a 70% került oda, mert végül sikerült rátalálni az ideálisabb módra, de persze még így is sok volt a potyadék.

A lényeg, hogy már közelebb kerültem a célhoz, de ezt még biztosan gyakorolni kell. Mondjuk nem gondoltam, hogy már az elején ilyen nehézségekbe ütközöm. Persze ezért is írtam, hogy nekem nem mennek a sütik. Pedig ezeket is csak olyan receptek alapján készítem, mint az ételeket, de valamiért mégis elbénázom őket. Azonban igyekszem nem feladni a küzdelmet..

Ilyen kedvem van:

 Mindig is utáltam mikor várnom kellett valamire. De ha ez még meg van spékelve egy be nem tartott ígérettel, akkor elszabadul a pokol nálam ..

Egyrészt az idegesít, hogy az emberek olyan kijelentéseket tesznek, amik nem feltétlenül felelnek meg az igazságnak. De ez még rosszabb mikor mindez úgy történik, hogy tisztában vannak vele, hogy a másik félnek mennyire fontos. Mondjuk a politikusok is ezt teszik, de ez nem mentesít senkit. Persze mindig azt mondják, hogy egy állam vezetőjének/ vezetőinek példa értékűnek kell lennie a nép számára. Ha ez így is van, akkor azt hiszem nagy bajban vagyunk.

Másrészt természetemnél fogva türelmetlen vagyok. Nem bírom elviselni, ha egy üzenetemre nem érkezik racionális időn belül válasz. Teljesen tönkre tesz, mikor egy telefonhívásra kell várnom. De minden egyéb türelmet igényelő dolog is nehezemre esik. Tudom, hogy a saját dolgomat könnyíteném meg, ha tudnék ezen változtatni. Rajta vagyok az ügyön..

Mindenesetre így még elég stresszes a dolog. De majd megnyugszom, mikor beérik várakozásom gyümölcse. Addig marad az idegesség..

Eszembe jutott:

 Ma megvettem életem első szakácskönyvét. Már régóta szerettem volna egyet. Van pár olyan dolog, ami szimbolikus jelleggel bír számomra. Ilyen volt a tavaly vásárolt fényképezőgép, és ez a szakácskönyv, de ilyesmi volt még a sminkkészlet. Hasonló értékkel fog majd rendelkezni az első háztartási gépem, autóm, lakásom és még sok apróság, ami most nem jut eszembe.

Az új évi tervek közül a sütissel sikerült kicsit haladni, mivel beszereztem már egy könyvet, amiből dolgozhatok. Részletes leírások és hasznos tippek is vannak benne, úgyhogy remélem így már meg fogok tanulni sütit sütni. Habár még elég sok konyhai eszköz hiányzik, de majd szépen lassan igyekszem őket pótolni.

Továbbá az alakformálás ügyében annyit haladtam, hogy vettem egy ugrálókötelet, és kerestem egy több hetes edzéstervet hozzá. Hétfőn akarom elkezdeni. Most még elég lelkes vagyok, de majd kiderül, hogy mennyire fog menni :)

Klasszikus jóság:

 Meg kellett állapítanom tanulásom közben, hogy nagyon sok filozófiai tézis elképesztően hasonlít egymásra. Gondolom nem én vagyok az első, aki erre felfigyelt. Azonban érdekes, hogy mégis miért kell őket külön tanulmányozni, mikor alig térnek el egymástól. Illetve nem is a vizsgálatukkal van a probléma, hiszen mindenkinek szíve jog ilyesmivel foglalkozni. Inkább ott van a bibi, hogy miért kell ezeket megtanulni?

Elképesztően minimális különbségek vannak, továbbá gyakoriak az átfedések, ezért kész kihívás megtanulni őket, mikor már nem lehet egyik nézetet ehhez vagy ahhoz a szerzőhöz társítani. Továbbá egy azon kiindulópontból ezernyi következtetést képesek levonni. Érdekesnek teljesen érdekes, de tanulhatatlan.

Persze a filozófia szépsége többek között a nézetek sokszínűségében rejlik. Illetve, hogy az ember pusztán a gondolataival képes teljes gondolatrendszert kialakítani. Továbbá még érdekesebb, hogy az élet eseményei mekkora hatással vannak ezekre az eszményekre. Jó dolog a filozófia a maga hétköznapi szintjén, de amikor már a szellem fenomenológiájáról van szó, akkor már eldobom az agyam, hogy erre miért is van szükség?

Mindenesetre azért valahol örülök, hogy emiatt érdekes könyveket olvashattam. Persze ezt amúgy is megtehettem volna, de így legalább volt kényszerítő erő. Azt hiszem egyébként elég lusta egy teremtés vagyok..

Mind a film, mind a filmzene zseniális:

 Mindig hülyeségnek tartottam azt a kifejezést, hogy "bal lábbal kelt fel", mivel nem láttam semmi értelmét. Mondjuk a babonáknak alapból nem túl sok valóságalapjuk van. Mindenesetre ma rájöttem, hogy nem feltétlenül a bal lábra koncentrálódik a dolog. Az én esetemben elegendő, ha reggel elalszom.

Már többször feltűnt, hogy mikor késve ébredek az egész napom teljes katasztrófa. Természetes, hogy az ébredés utáni időszak rettenetes, amíg végre be nem hozom az elveszített időt. Ezzel azt hiszem mindenki más is így van. Azonban az én balszerencsém nem ér itt véget. (Miközben ezt leírtam, jöttem rá, hogy a balszerencsében is "bal" van. Ennek, ha nem felejtem el, majd utánanézek egy etimológiai szótárban, hátha megtudom a miértjét).

Tehát mivel ma sikerült elaludnom, az egész napom kész kavalkád volt. Az átaludt perceket egészen gyorsan sikerült is behozni. De utána egyre több időt veszítettem el egyéb kellemetlen események miatt, ami pedig később hiányzott, mikor nekiálltam a tanulásnak (tudni illik nem tudok akármikor koncentrálni).

Persze kérdés, hogy mennyire kivédhető a jelenség, azt leszámítva, hogy keljek fel időben. Ha már megtörtént a baleset (ez is "bal", hm..), van-e lehetőség a korrekcióra, vagy egyszerűbb ha már fel sem kelek. Ez mondjuk nem mindig kivitelezhető. Ezen még azt hiszem érdemes elgondolkodnom :)

Tanulás mellé:

 Nem tudom ki hogy van vele, de az biztos, hogy nekem a téli vizsgaidőszak valamiért sokkal kevésbé sikeres, mint a nyári. Persze azt lehetne gondolni, hogy most ezt azért mondom, mert év közben Prágában voltam, azért nem tudtam részt venni az előadásokon, tehát minden anyag új, ergo nehezebb is. De sajnos ez már több éves statisztikának mondható. Egyszerűen nem megy.

Nem szabadna így neki állni az egésznek, de nincs mit tenni. Már alapból a szemináriumi jegyeim kevésbé kielégítőek, tehát az alaphangulat már megvan. Innentől fogva nehéz nem arra gondolni, hogy most jön a neheze, ami ennél már csak sajnos rosszabb lesz.

Legalább megvan az a pozitívum benne, hogy tisztában vagyok vele, hogy biztosan nem fogok ösztöndíjat kapni, tehát arra gyúrni felesleges. Viszont nem csak egyetemi juttatásokat szoktam kapni, ezért már cikisebb a dolog, de azt hiszem ezektől is elbúcsúzhatok.

Még így is megmarad a MA faktor, azaz oda számít az átlagom. Kérdés, hogy a kötelező tantárgyak átlaga vagy egyáltalán. Nos ezzel nem vagyok tisztában, ezért sajnos bele kellene húzni. De hát annyi mindent kellene megtanulni ...

De mégis mi lehet az oka ennek a rossz teljesítménynek? Egyrészt azt hiszem lehet okolni a rossz időt, ami az egész félévre jellemző, ami pedig nem igazán tesz jót a közérzetemnek. Továbbá jönnek az ünnepek, ami miatt még kevesebb idő marad a tanulásra, mivel nem csak a piros betűs napok maradnak ki, hanem elő is kell rájuk készülni. Emellett a két ünnep között is akadnak tennivalók. Mindezek után pedig kell idő mire átáll az ember agya tanulási üzemmódra.

Tehát marad decemberben 1-2 nap, január egésze (az első 1-2 napot leszámítva), illetve jobb esetben februárban még 1-2 nap. Ezzel szemben a tavaszi félévben május fele, június egésze és július 1-2 napja áll rendelkezésre. Mondjuk a diploma évében nem hiszem, hogy kevésbé húzós lesz a következő vizsgaidőszak. Persze oda még el kell jutni ... :)

Mert őket is szeretem:

 Már elég régóta szeretem a Radioheadet, ezért is nagyon tetszett a Social Network trailer zenéje. Itt az eredeti szöveg és zene:

When you were here before, 
Couldn't look you in the eye
You're just like an angel, 
Your skin makes me cry

You float like a feather
In a beautiful world
I wish I was special
You're so fuckin' special

But I'm a creep, 
I'm a weirdo
What the hell am I doin' here?
I don't belong here

I don't care if it hurts, 
I wanna have control
I want a perfect body 
I want a perfect soul

I want you to notice 
when I'm not around
You're so fuckin' special
I wish I was special

But I'm a creep
I'm a weirdo
What the hell am I doin' here?
I don't belong here, ohhhh, ohhhh

She's running out again
She's running out
She run run run run...
run... run...

Whatever makes you happy
Whatever you want
You're so fuckin' special
I wish I was special

But I'm a creep, 
I'm a weirdo
What the hell am I doin' here?
I don't belong here

I don't belong here...

 Hát akkor Boldog Új Évet!

Ha már január 1., akkor fogadalmak, vagy legalábbis célkitűzések az új évre.

• Diploma: az idei év egyik nagy projektje, hogy ideje lenne lediplomázni. Szóval lehet szurkolni :)
• MA: a következő nagy terv pedig a mesterszakra bekerülés. Egészen körvonalazódott már, hogy hova szeretnék tovább menni. Most már csak lediplomázni, felvételizni és bekerülni kell. Egyszerű mint az egyszer egy. Azt hiszem mégsem ...
• Munka: diploma után (akár mesterszakkal vagy akár anélkül) valami rendes munkát kellene találni, hogy kicsit a bankszámlám kicsit olyan szintre kerüljön, ami megfelel az elvárásaimnak.
• Sütés: meg kell tanulnom sütit sütni. Erre az elhatározásra az után jutottam, hogy Karácsonykor 10óra főzés után, drága öcsém megállapította, hogy mennyire jól tudok főzni, de sütit sütni egyáltalán nem. Tehát hiúsági kérdést csináltam belőle :). Ezért Julie&Julia mintára valami egyszerű süteményes könyvet végig szeretnék sütni. Aztán majd meglátjuk mennyi energiám lesz.
• Tánc: szeretnék újra elkezdeni táncolni. Már ki is néztem, hogy hova járnék. Vizsga időszak után el is megyek majd. Remélem :)

Ezek voltak a tervek, de akkor lássunk pár fogadalmat, amit úgy sem fogok tudni betartani:

• Kávéról leszokni
• Egészségesebben étkezni
• Önbizalmat szerezni
• Kevesebbet aludni
• Versenysúlyt megtartani
• Mindig beágyazni
• Sosem hisztizni
• Kevesebbet vásárolni

Szilveszteri buli emlékére:

 Nos eljött az év utolsó napja. Mivel már puccba vágtuk magunkat, de még nem kell indulni, ezért van egy kis időm összefoglalni 2010 legjobb eseményeit.

• Avatar IMAX-ban: akárki akármit mond, érdemes megnézni egy ennyire látványos filmet, még akkor is, ha nincs túl jó története.
• Öcsém nyelvvizsgája: temérdek anyag és beszélgetéseink után, sikeresen lenyelvizsgázott. Nagyon büszke voltam rá.
• Juli búcsúbuli: Nagyon kedves barátnőm félévet Prágában tanult, ezért tartottunk neki egy búcsúbulit, ami nagyon-nagyon jól sikerült.
• Corvinus-os felező: Mivel drága egyetememen nem volt felező, ezért a Corvinus-osra mentünk helyette. Felejthetetlen buli volt.
• Nikon: megvettem életem első teljesen saját elektronikai ketyeréjét, Nikon fényképezőgépemet. Ez egy következő lépcsőfok a felnőtté válásomhoz :)
• Apu 50: édesapukám idén volt keményen 50éves.
• Kdopak by se vlka bál: Ki félne a farkastól című cseh filmet néztük meg kedves barátnőmmel. Azóta is újra akarom nézni.
• Öcsi ballagás: idén ballagott el öcsém, ezzel megszakad az egyetlen kapcsolatom a volt gimimmel.
• Armin + Markus: Armin van Buuren és Markus Schulz koncerten voltunk nyáron. Hatalmas élmény.
• Brno: nyári egyetem Brnoban, rettenetesen sok tapasztalat és nyelvtudás, illetve nagyon sok kedves ember. Mindemellett sokkal közelebb kerültünk egyik csoporttársnőmmel. Nagyon jó egy hónap volt.
• Prága: félév Prágában biztosan egy meghatározó élmény lesz életem végéig. Minden kellemetlenség ellenére örülök, hogy ott lehettem. Bizonyos szempontból nagyon hasznos volt. Közben elképesztően jó kapcsolat alakult ki köztünk az egyik nagyon kedves barátnőmmel, ő az, aki leginkább hiányzik Prágából :)
• Dash: Dash Berlin koncerten voltunk. Nagyon jó volt, talán az egyik legjobb elektronikus zenei élményem.
• Corvinus gólyabál: nagyon szeretem, mikor kiöltözhetek. Ez egy ilyen alkalom volt. Előtte barátnőmmel csajozhattunk is kicsit. Nagyon jó volt.
• Welcomeback-party: Barátnőkkel alapozás, majd kirúgtunk a hámból. Maradandó este, aminék részleteire sajnos nem mindig emlékszem :)

Év dala, még mindig a csengőhangom:

 Nagyon sokat hallottam már a Social network című filmről, és most jutottam el addig, hogy sikerült megnézni. Az ismerőseimet teljesen megosztja. Sokan csalódtak benne, mivel arra számítottak, hogy magáról a Facebook-ról lesz benne leginkább szó. Viszont az említett oldal felkapottsága miatt, mondhatni mindenki látta a filmet.

Mikor végig néztük, nem tudtam eldönteni, hogy tetszett vagy sem. Aztán mivel azóta is elég sokszor eszembe jut (tegnap hajnalban néztük meg), egyértelmű, hogy jónak találom. De egyszerűen nem tudtam azonosulni egyetlen szereplővel sem, ami általában nem probléma, az én esetemben azonban úgy sokkal élvezetesebb a történet.

Ami miatt viszont nem megy ki a fejemből, egyrészt ugye önmagában egyáltalán nem tisztázott, hogy a film mennyiben tartalmazza az igazságot. Tehát nem mondhatok ítéletet egyik szereplő felett sem, hiszen lehet, hogy mit sem tudok az igazi eseményekről.

Az utolsó jelenet mégis arra enged következtetni, hogy Mark Zuckerberg valóban kijátszotta társait, illetve legjobb barátját. Ezzel pedig az a bajom, hogy egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy valakinek egyetlen dolog avagy a pénz ennyivel fontosabb legyen az emberi kapcsolatoknál.

Ez a kérdés még inkább érdekes számomra, mivel most éppen az Erkölcs és politika vizsgámra készülök, ahol nem egy gondolkodó az erkölcs illetve a moralitás teljes vagy részleges mellőzését tartotta a közösség szempontjából előnyösnek. Én valahogy párhuzamot húztam a tanagyag és a film között, mivel egyik esetben sem tudom felfogni a dolog miértjét.

Néhány filozófus azt állítja, hogy a morál hiánya mozdítja előre a társadalmat, ha például nincs verseny, nincs haladás. Továbbá az egyes emberek vesztesége eltörpül a társadalmi haszon mellett. Tehát az ember feláldozható. Ekkor jön be a képbe nálam a Social network, ahol Zuckerberg a legjobb barátját találta feláldozhatónak a siker érdekében. De a kérdésem, hogy mire fel?! Miért fontosabb a pénz és a dicsőség, mint a kapcsolatok? Jobb sikeresen élni és egyedül meghalni, mint kevésbé híresnek lenni, de tudni, hogy mindig van kire számítani?

Lehet, hogy én vagyok ehhez a világhoz túl szentimentális..

Ha már Social network:

 Én próbálkoztam ellenállni, felpróbáltam két fekete ruhát is, de végül enyém lett az a bizonyos piros ruha ...

Surreal:

 Végre sort kerítettem az Órák című filmre, amit már jó régen meg akartam nézni, mivel sok jót hallottam róla, és Meryl Streep, a kedvenc színésznőm játszik benne.

Nekem már kapásból elnyerte a tetszésemet, hogy több idősíkban játszódik a cselekmény (20-as, 50-es évek és napjaink), és ami összeköti őket Virginia Woolf Mrs. Dalloway-e. A film hangulata meglehetősen komor, sőt depresszív. Viszont közben rendkívül elgondolkodtató..

Többször is megjelenik benne az öngyilkosság, és ennek kapcsán, hogy mennyit ér az élet, illetve mennyire ártunk létezésünkkel és ténykedéseinkkel szeretteinknek. Engem teljesen magával ragadott a történet, és amint lesz annyi szabadidőm elolvasom Mrs. Dalloway-t, illetve Virginia Woolf többi könyvére is kíváncsi vagyok.

A levél pedig, amit férjének írt öngyilkossága előtt annyira gyönyörű, amennyire szívszorító:

"I feel certain that I am going mad again. I feel we can't go through another of those terrible times. And I cant recover this time. I begin to hear voices, and I can't concentrate. So I am doing what seems the best thing to do. You have given me the greatest possible happiness. You have been in every way all that anyone could be. I don't think two people could have been happier 'til this terrible disease came. I can't fight any longer. I know that I am spoiling your life, that without me you could work. And you will I know. You see I can't even write this properly. I can't read. What I want to say is I owe all the happiness of my life to you. You have been entirely patient with me and incredibly good. I want to say that — everybody knows it. If anybody could have saved me it would have been you. Everything has gone from me but the certainty of your goodness. I can't go on spoiling your life any longer. I don't think two people could have been happier than we have been. V."

Kedvenc zeneszerzőmtől egy gyönyörű darab:

 Nem szeretem mikor azért dicsérnek meg, mert fogytam. Illetve akkor kapok pozitív visszacsatolást, mikor megállapítják, hogy fogytam.. Így is sok időmbe telt, hogy ne csak akkor érezzem jól magam, mikor minden egyes csontom látszik. Sokan azt gondolják, hogy ez csak hozzáállás kérdése, de ez sajnos nagyon nem igaz.

Pontosan nem tudom az okát, hogy miért érzem jobban magam mikor vékonyabb vagyok. Biztosan közrejátszik a mostanában divatos női ideáll, de nem tudom csak erre fogni. Nem is azért, mert nem tetszem senkinek, hiszen ott van nekem a legkedvesebb. Egyszerűen nem tudom miért van, de hol kevésbé, hol jobban zavar..

Az általános elégedetlenséget azzal tudtam megelőzni, hogy nem gondolok bele. De mikor erről van szó nem tudok nem erre gondolni. Főleg mikor valaki szeretne meggyőzni róla, hogy hülyeséget gondolok, ez abba szokott torkolni, hogy rájönnek: én semmit nem szeretek magamon. Elég ijesztő és furcsa, de így van.

Meglehetősen régóta küzdök ezzel, és egészen szépen sikerül is elnyomni, de vannak visszaesések. Mint amikor megjegyzik, hogy fogytam/híztam, vagy mikor nem jön rám a farmerom, vagy többször kerülök tükör elé a kelleténél, vagy erről folyik a beszélgetés, vagy csak rosszabb passzban vagyok.

Tudom, hogy van, aki így szeret. Tudom, hogy csak a saját életemet nehezítem meg. Tudom, hogy a külső nem szabadna, hogy ennyit számítson. Tudom, hogy néha beteges, amit csinálok. De nem tudom miért van, ezért abba hagyni sem tudom..

Egy kis melankólia: