E-OrdinaryLife

 Azt hiszem nekem december 25. egy mélypont. Ilyenkorra már teljesen elfáradok, hiszen már karácsony előtt is van bőven teendő, 24-én egész napos főzés (idén 10órán keresztül tartott a vacsora készítés), aztán fa állítás és díszítés, este pedig látogatók vagy látogatás.

December 25. pedig már tradicionálisan családi karácsonyozás (apu ágán), amibe a nagyi, keresztanya, nagynéni és családja tartozik bele, illetve ritkán oldalbordákkal is kiegészül a bagázs. Viszont mivel nagyi öregszik, ezért már a család többi női tagja is kiveszi a részét az előkészületekből. Ez 24-e napközbeni vagy 25-e reggeli programom szokott lenni.

Aztán drága unokatestvéreim hál'isten teljesen életvidám kisgyermekek, azonban emiatt elég fárasztó velük huzamosabb időt eltölteni (ez alatt 1-2 órát értek). Rettenetesen aranyosak, de akármennyire is szeretnek és tudok is velük bánni néha kétségbe esem, egyrészt hogy mennyire nem bírom, másrészt hogy mi lesz majd a saját gyermekeimmel..

Nem utolsó sorban sosem sikerült még teljesen egészségesnek lenni karácsonykor. Tavaly nagyon csúnyán megbetegedtem (egészen januárig tartott a dolog), idén pedig kedvenc barátom látogatott meg, azaz a migrén. Nem valami kellemes dolog.

Szóval most kevésbé látom pozitívan a világot, de még így is tartom, hogy nagyon kedvesek az emberek. Illetve negatívabb hullám megszüntetésére pedig itt van a rengeteg névnapi csokoládé :)

A hang, amivel átvészelem a telet:

 Nagyon pozitívan csalódtam az ismerőseimben. Mint már korábban kifejtettem, attól tartottam, hogy mindenki csak üzenőfalon fogja jókívánságait lekommunikálni. Ehhez képest egyáltalán nem így történt. Teljesen meglepődtem. Jó tudni, hogy a technika mégsem öli ki az emberek érzelmességét.

Külön megemlíteném, hogy vannak, akik még a névnaposokat sem felejtik el. Mert hát ünnepek környékén mindenki a fő eseményre koncentrál, de mindig akadnak figyelmes ismerősök. A legnagyobb meglepetés pedig, hogy a postai képeslapok még mindig nem tűntek el. Szerencsére.

Hálás vagyok. Visszaadták a hitemet az emberekben :)

Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt!

 Ma tudatosult bennem, hogy sokszor hamarabb megvan egy ruhám, mint az ahhoz illeszkedő alkalom. Viszont én ezt még így sem tartom vásárlás mániának, inkább csak ruhák és kiegészítők iránti rajongás megspékelve az újdonság örömével. Így történt, hogy már kinéztem egy csinos piros ruhát, ami csak a megfelelő ürügyre vár, hogy a gyűjteményem része lehessen.

Tény, hogy a nők nagy része valóban nem hajlandó ugyanazt a ruhát felvenni kétszer nagyobb eseményekkor (van, aki egyáltalán). Én is közéjük tartozom. De bármennyire is szeretem az új ruháimat, mindig abba a problémába ütközöm, hogy ahhoz megfelelő kiegészítők is kellenek. Például egy piros ruhához fekete vagy piros apróságok (fülbevaló, nyaklánc, karkötő, harisnya, cipő, táska) is kellenek. Minden egyes ruhadarabhoz újabb és újabb dolgok kellenek.

Persze ezeket nem kötelező megvenni. Vannak olyan ismerőseim, akik mindezekre cseppet sem figyelnek. Sőt egyesek kifejezetten unalmasnak találják, mikor a külső minden egyes darabjának színe harmonizál egymással. Ez utóbbival nem rég szembesültem, ami egy érdekes szemszöget mutatott be nekem, amire magamtól nem is gondoltam volna.

Mindenesetre nem jó dolog a folyamatos kiegészítő gyűjtögetés. Továbbá az sem segít, hogy a kirakatokban is teljesen kész összeállítások láthatók, ami azt sugallja, hogy egy felső önmagában nem elég, hanem csetreszekkel feldobva az igazi.

És lám ismételten a marketing nyert, mert az agyam csak azon a piros ruhán jár..

Mivel már kezd késő lenni:

 Ma arra kényszerültünk, hogy kedves fővárosunkat autóval közelítsük meg. Ajándékot kellett vidékre eljuttatnunk, amelynek szállítási költsége egyébként magát az eredeti árat is meghaladta volna. Tehát úgy döntöttünk inkább autókázunk egyet.

De milyen buta ötlet Karácsony előtt pár nappal nem hogy csak vásárolni, de autóval keresztül szelni Budapestet. És hogy ez ne legyen elég gond, mindezt 16 órakor tettük meg. Teljes katasztrófa, ami az idegrendszerünk teljes kikészítésével végződött.

Budaörs felől közelítettük meg a várost 15.50kor, majd az Örs vezér téren voltunk 17.15kor. Googlemaps szerint ez az út egyébként 20perc lenne. Hihetetlen, hogy valóban mennyire járhatatlanok az utak csúcsidőben. Ráadásul teljesen bosszantó, hogy 70 km-t (az autópályán) gyorsabban megtudunk tenni, mint a fővárosban 13 km-t.

Ráadásul ez a hatalmas autósforgalom nem csak rendkívül zavaró, ha az ember a belvárosban kíván sétálgatni, de a rengeteg kipufogófüsttől az egykor szép épületek is rondán feketéllenek. Nem vagyok hippi, vagy megrögzött greenpeaces, de Prága után mindig eszembe jut, hogy mennyivel kellemesebb a központ autók nélkül (és busz helyett villamosokkal). Persze ott pedig a turisták tették magukévá a főbb helyeket, de az legalább a gazdaságra jó hatással lenne.

Természetesen nem egyszerű a helyzet, hiszen hogyan lehetne megoldani ekkora autósforgalom kitiltását? Sokan a körgyűrűre esküsznek, de azt hiszem nem csak az áthaladó autósok okoznak problémát. Persze így sokaknak örömet okozna, hogy nem kell keresztül haladni a városon, ezzel megspórolva egészen komoly perceket.

De a belvárosban közlekedők problémája még mindig fennállna. Erre jönnek a P+R parkolók ötletével, amik (feltételezem) azért nem annyira sikeresek, mivel a tömegközlekedési eszközök (legalábbis a szájhagyomány szerint) sokszor életveszélyesek.

Emellett sokan azzal védekeznek, hogy a bérlet árak a szolgáltatás minőségéhez képest rendkívül magasak. Szerintem is sokat kivesznek a zsebünkből, mert például Prágában 720 CZK 3 hónapra a diákbérlet, ami (a mai MNB devizaárfolyamok alapján) 7877 HUF, teljes árú pedig ugyanennyi időre 1480 CZK, azaz 16191 HUF. De azért tartom ezt még így is hamis érvnek, mert a mai benzin árak mellett, a mindennapos kocsikázás biztosan többre jön ki.

Sajnos nem tudom mi lenne a megfelelő megoldás, és csak remélni merem, hogy azért nem történik semmilyen intézkedés, mert másoknak sincs teljesen megfelelő ötletük, nem pedig azért mert így tartja kedvük és érdekük.

A hang:

 Időről-időre mindig eszembe jut az egyik kedvenc könyvem, Gabriel García Márqueztől a Száz év magány, amit már nem egyszer olvastam (többek között angolul), és egyszer majd remélem spanyolul is sorra kerül. Most viszont sajnos a vizsgaidőszak miatt nincs időm újra fellapozni, ezért csak neten olvasgattam bele. Meglehetősen nyomasztó hangulata van, de szerintem nem érdemes kihagyni.

Egy kis ízelítő: 

"Amaranta, however, whose hardness of heart frightened her, whose concentrated bitterness made her bitter, suddenly became clear to her in the final analysis as the most tender woman who had ever existed, and she understood with pitying clarity that the unjust tortures to which she had submitted Pietro Crespi had not been dictated by a desire for vengeance, as everyone had thought, nor had the slow martyrdom with which she had frustrated the life of Colonel Gerineldo Márquez been determined by the gall of her bitterness, as everyone had thought, but that both actions had been a mortal struggle between a measureless love and an invincible cowardice, and that the irrational fear that Amaranta had always had of her own tormented heart had triumphed in the end."

Hozzá zseniális zene:

 Az egyik közeli ismerősömnek rosszindulatú bélrákja van. Pedig teljesen egészséges életet él. Mindig kerüli (már amennyire ez lehetséges) a tartósítószeres dolgokat. Nagyon kevés édességet eszik. Sőt, egyáltalán nem fogyaszt túl sok ételt. És mégis..

Itt jön be a következő faktor: a gének. Erről senki sem tehet, továbbá kérdés, hogy mennyire lehet küzdeni ellene. Tehát ha a családomban mindenkinek gyomorproblémái voltak, akkor bármilyen egészséges vagyok is, nekem is bajom lesz vele? Akkor felesleges törekedni a jóra, hiszen így is, úgy is elér minket a genetikai végzet?

Remélem, hogy nem. Sosem kedveltem a predesztinált dolgokat. Jobb szeretem úgy gondolni, hogy a saját magam ura vagyok. Mindegy, hogy tanulmányokról, kapcsolatokról vagy az egészségemről van szó.

De mégis annyira furcsa, hogy mitől lesznek olyan emberek rákosak, akik mindent megtettek annak elkerüléséért. Feldmár András könyvében, A tudatállapotok szivárványában olvastam egy gondolatát a rákról, amit azóta sem tudok elfelejteni:

"Hiszen ha ennek a sejtnek van saját élete, ha ez a sejt egy élőlény valahol itt a kezemben, akkor ennek is – mint minden más élőlénynek – két csoportra osztható a működése. Az egyik az önfenntartás, amit azért végez, hogy éljen, hogy egyen, hogy nőjön amikor nőnie kell, csinálja amit önmagáért tennie kell. A másik tevékenysége az, hogy valahogy kommunikálni kell a többi sejttel. Ha nem kommunikálna, ha valahogy nem tudna, akkor ráksejt lenne, elkezdene önmagában élni, mintha én nem is lennék. Így kezdődik a rák; ilyen bolond sejtek keletkeznek, akik ahelyett, hogy arra figyelnének, hogy miért is vannak bennem, olyan nagyon „okosak” lesznek, hogy elhatározzák, csak önmaguknak fognak élni, s elkezdenek nőni, nőni, nőni, teljesen függetlenül attól, hogy nekem mi kell."

Én nem tudom mi miért történik, de azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül. Mindenesetre remélem, hogy akit csak lehet elkerül ez a betegség.

Mert nagyon szeretem:

 Meglehetősen sok mindent abba hagytam már, amik közül sajnálok is párat. De érdekes, hogy miért is hagytam fel ezekkel a tevékenységekkel..

Gyerekkoromban úsztam, talán 3-4évig. Nagyon szerettem, de mikor anyu beíratott balettra, választanom kellett, hogy inkább úszni vagy táncolni szeretnék. Már akkor is elég hiú voltam, ezért az utóbbit választottam. Sajnos. 2év után azt is ott hagytam, mivel nem tetszett. Azóta áldom az eget, hogy nem folytattam, mivel teljesen tönkre tett volna, hogy nem megfelelő hozzá az alkatom.

Sok más fajta táncot is kipróbáltam később (pl. néptánc, társastánc, hip-hop tánc stb.), de egyiknél sem maradtam meg. Ezeket is nagyon sajnálom, mivel most hiányzik valamilyen mozgás az életemből. És nem utolsó sorban formásabb és fittebb is lennék, ha annyi éven keresztül táncoltam vagy úsztam volna.

Persze mondják, hogy soha sem késő. De valahogy most nincs annyi időm és energiám sem, mint anno lett volna. Illetve bejön a következő faktor, ami minden egyéb hobbit kiirtott az életemből: nem vagyok a legjobb.

Néha még nekem is félelmetes, hogy mit meg nem teszek azért, hogy én legyek a legjobb. Hozzáteszem, ez még soha sem sikerült. Hányszor hallottam, hogy mennyire jól rajzolok, vagy milyen szépen énekelek. De mikor valaki dalol vagy rajzol mellettem, aki tényleg tehetséges, én elbújhatok.

Nem tudok második lenni. Remélem egyszer leküzdöm ezt a fóbiámat, és nem fogok megállás nélkül versenyezni mindenkivel az elsőségért. Azt hiszem ez is megy a to-do listámhoz..

Még így is:

 Ma megnéztük öcsikémmel a My fair lady című filmet. Többek között azért, mert nagyon szeretem Audrey Hepburnt (természetesen a Breakfast at Tiffany's miatt :)). Illetve valahogy elvarázsol a régi filmek hangulata.

Már többször észrevettem, hogy a korábbi filmekben gyakran színpadi jellege van egyes jeleneteknek. Főleg most a My fair lady-ben és a 12 dühös emberben volt olyan érzésem, mintha színházban lennék. Persze az előbbi esetében könnyen érthető a jelenség, mivel a musicalek sosem törekednek az élethűségre, hiszen ki tudja elképzelni, hogy lehetetlen pillanatokban dalra fakadjon. Én ebben azonban kivételt képezek, mivel nagyon szeretem ezt a műfajt, és néha úgy érzem, hogy én is dalolnék. Kicsit színesebb lenne tőle az élet :).

Az utóbbi film pedig színpadra szánt mű, így nem csoda, hogy felfedezhetők benne igazi drámai elemek. Ez persze néha egy kicsit túlzónak is tűnik egy filmhez képest. Szerintem viszont pont ettől lesz még érdekesebb.

Viszont nem feltétlenül értem, hogy miért célja a mai filmiparnak, hogy minél élethűbb legyen. Már a 3D technika is teljesen hétköznapivá vált, feltételezem lassan már csak ilyen filmeket fognak készíteni. Természetesen nincs vele semmi bajom, hiszen tényleg látványosak és érdekesek.

De érdekes, hogy már mennyire eltávolodott egymástól a színház és a mozi. Ma már külön kategóriába soroljuk a színpadi és filmszínészeket, pedig mindkét esetben pusztán színészkedésről van szó. Ki az egyiket, ki a másikat tarja értékesebbnek. Azonban ezekben a régebbi filmekben én úgy érzem, hogy még nem állt ez a két kategória annyira távol egymástól. Talán ennek is köszönhető a sajátos hangulatuk. Én nagyon szeretem őket, és mindenkinek bátran ajánlom, aki nem csak látványra, hanem valami bájosra is vágyik.

Témánál maradva:

Conquest to the lover,
And your love to the fire,
Permanence unfolding in the absolute.

Forgivness is
The ultimate sacrifice.
Eloquence belongs,
To the conqueror.

The pictures of time and space are rearranged,
In this little piece of typical tragedy.

Justified Candy!
Brandy for the nerves,
Eloquence belongs,
To the conqueror.

You and me will all go down in history,
With a sad Statue of Liberty,
And a Generation that didn't agree.

You and me will all go down in history,
With a sad Statue of Liberty,
And a Generation that didn't agree.

I forgot to
I forgot to let you know that...

Justified Candy!
Brandy for the nerves,
Eloquence belongs,
To the conqueror.

Conquest to the lover,
And your love to the fire,
Permanence unfolding in the absolute.

Forgivness is
The ultimate sacrifice.
Eloquence belongs,
To the conqueror.

You and me will all go down in history,
With a sad Statue of Liberty,
And a Generation that didn't agree.

You and me will all go down in history,
With a sad Statue of Liberty,
And a Generation that didn't agree.

Generation..............

What is in us that turns a deaf ear to the cries of human suffering?!!!

WOAH!!!!!!!

Suffering, suffering now!

You and me will all go down in history,
With a sad Statue of Liberty,
And a Generation that didn't agree.

You and me will all go down in history,
With a sad Statue of Liberty,
And a Generation that didn't agree.

Generation.......... 

 Lássuk, hogy mi fog hiányozni:

• Halk metrószerelvények
• Szép épületek
• Belváros autó és szmog mentessége
• Nagy zöldterületek
• Kaufland
• Dimbes-dombos utcák, ahonnan rálátni az egész városra
• Olcsó, de finom sörök és sajtok
• Obora Hvězda
• Zónás rendszer
• CCC cipőbolt
• Legfőképpen pedig, hogy bármit mondhatok magyarul, mert senki nem érti :)

 Ez nem lett túl sok. De ettől függetlenül Prága tényleg nagyon szép. A hideg ellenére is sokszor elmentem sétálni, hogy újra megcsodálhassam kis utcáit. Nem hiszem, hogy hosszabb távon tudnék itt élni, de mindenkinek ajánlom. Prágát látni kell.

 Ma kicsit negatív oldaláról közelítem meg a cseh fővárost, azaz mi nem fog hiányozni:

• A nagyon hideg napok
• A turista tömeg
• Staroměstska lehetetlenül kicsi villamosmegállója
• A villamosútvonalak folyamatos változása
• Sokszor büdös emberek
• A rengeteg szuvenír bolt a belvárosban
• Rendes kávézók hiánya
• Sok füves fiatal
• Macskakövek
• Student Agency buszok
• Chuck Norrisos reklámok
• Dugóba kerülő villamosok
• Köpködő csehek
• Folyamatosan teli kocsmák
• Végül de abszolút nem utolsó sorban: a koli, Kolej Hvězda

Mára System of a down-tól a Hypnotize-ot szerettem volna, de sajnos Magyarországon le van tiltva a tartalom, szóval helyette:

 Sokszor előkerül a kérdés, hogy mennyire tekinthetők az elektronikus zene képviselői valóban zenésznek. Hiszen hangszerhez nem nyúlnak, csak gépeken dolgoznak. Ez sok esetben igaz lehet, de nem szabad általánosítani. Hiszen minden műfajban van igényesebb és igénytelenebb dal illetve előadó.

Mondjuk azokat az embereket nem teljesen értem, akik a pop zenei előadókat igazi zenésznek tartják, viszont az elektronikus vonalat képviselőket nem. Vegyük a kedvenc üdvöskémet, Ke$ha-t: összedobnak neki egy imázst, pár pörgős dalt és hangja sem kell hogy legyen, mert az auto-tune mindent megold. Tadáá, így készül a világsiker.

Persze be kell vallanom, magam is rá kellett, hogy döbbenjek, a pop zene új dívája, azaz Lady Gaga viszont valóban tehetséges. Szép, erős hangja van, zongorán játszik és saját magának írja a zenéit. Mondjuk ettől nem lesz kevésbé visszataszító a számomra, de alátámasztja, hogy vannak kivételek.

Visszatérve az elektronikus zenére, természetesen mondhatjuk, hogy elfogult vagyok, mert én alapból szoktam ilyesmit hallgatni. De őszintén szólva én magam sem szeretem a túl sok bucabucát. Azonban egyáltalán nem csak ilyenek vannak. Néhány dj pedig hihetetlen zenét képes összekomponálni.

Például:

 Vigyázat ma hiszti és érzelem rohamom van! Ezért kicsit túl reagálok dolgokat, de időnként ilyen is kell..

Hogy miért is csapott le a hurrikán? Mert utálok csalódni, pedig ismételten sikerült. Tudom talán velem van a baj, hogy nem kellene mindent előre megterveznem vagy legalábbis elgondolnom. Avagy egyáltalán nem lenne szabad elvárásokat támasztani akárkivel/akármivel szemben. Megint túlzok, de ma ezt kell szeretni..

Viszont tényleg bánt, hogy már sokadszorra történik ez. Főleg mikor nagyon várok valamit. Ettől való félelmemben már jóformán semmi jó programot nem merek beleírni a naptáramba, mert régebben azzal biztattam magam, hogy csak azért marad el valami, mert már előre nagyon vártam. De most már rá kellett döbbennem, hogy önmagában a vágyképpel van a probléma.

Ráadásul mikor akármihez úgy állok hozzá, hogy biztos nagyon jó lesz, az tuti, hogy minden lesz, de szórakoztató nem. Velem van a hiba?! Én már tényleg nem értem.

Azt mondják, álmodni jó. Álmodni kell. Én viszont most ezennel pár ostoba álmomat a fának neki vágom, mert kitisztult a képlet: míg álmodoztam tél lett ...

Megy a hangulatomhoz, és mert szeretem:

 Felmerült bennem a kérdés, hogy meddig bírnánk internet nélkül? Vagy egyáltalán milyen lenne az élet? Ránk hogyan hatna?

Személy szerint nekem semmi bajom nincs tv nélkül, és a telefon sem létszükségem, ha van internet.. Ami viszont csak nem rég került be az életünk be, de ma már teljesen kézenfekvő. Ha bármit meg akarunk tudni, csak 1 kattintás (néha kicsit több :)). Természetesen vannak pozitív és negatív oldalai.

Ha jelen helyzetemet nézem, igencsak ellennék zárva az otthoniaktól, ami eléggé megnehezítette volna a Prágai tartózkodásomat. Továbbá az egyetemi ügyeket is online intézzük, de így is órákat kell sorban állni a TO-n és egyéb hasonló csodáknál. Belegondolni sem merek, hogy mi lehetett régebben..

Feltételezem, hogy az emberek többet járnának könyvtárba, hiszen nem lenne csoda google, aminek mindenre akad válasza. Továbbá a beadandókat sem lenne annyira egyszerű összeollózni innen-onnan, mennyivel több munkát igényelne.. De azt hiszem minden egyéb nyomtatott kiadványnak is nagyobb szerepe lenne. Index és Origo helyett már korán reggel várná az ember a ropogós újságot, hogy megtudhass mi történt a világban. De ne feledkezzünk meg a programfüzetekről, menetrendekről, stb.

A kedvencem mégis az emberi kapcsolatok problematikája. Hiszen ma már minden ismerősünkről teljesen uptodate információink lehetnek az internet segítségével. Lassan már a csevegőprogramok sem lesznek olyan felkapottak hiszen elég, ha csak néhány weboldalt megnézegetünk. Ez a rész egyáltalán nem hiányozna, mivel mennyivel jobb személyesen elmesélni a történeteket, és egy jót beszélgetni.

A lényeg az intimitás. Nos nekem ez hiányzik a mai modern világunkból..

 Ma NEO napot tartottam (már amikor megengedhettem magamnak, hogy zenét hallgatok :/). Mikor elgondolkodom, hogy melyik az a banda, amelyiket a legrégebb óta szeretem, rá kell jönnöm, hogy ők azok. Emlékszem, hogy a bátyámmal mennyire bele voltunk zúgva a Rambo 13 klipjébe és természetesen a zenébe is.

Habár még mindig nagyon tetszik, amit csinálnak, már nem olyan mint régen. De azt hiszem, ez a legtöbb együttesről elmondható. Persze az elvárások is változnak, meg gondolom a csapattagok is, szóval nincs itt semmi probléma. Zene, koncert még mindig jó és ez a lényeg. Én meg majd hallgatom inkább a régebbi dalokat :)

A mai nap száma pedig a post címadója, és természetesen:

I hope the birds are returning for summer

 Már régóta nagyon szeretem a Tape Underground nevű magyar együttest. Nem csak chillout-os hangulata, hanem a hihetetlen dalszövegei miatt is. 2 éve hónapokig csak az Alszik, kapcsol című albumukat hallgattam, nem bírtam abba hagyni. De azóta is időről időre visszatérek hozzájuk, és mindig felfedezek benne valami újat. Nagy kedvencem!

Egy kis ízelítő:

Egy hajnali pár a párkányra áll,
Neon-alkonyat benzingőzbe zár,
Újabb igét húz magára a Lét...
A képernyőre színkódot kent egy Angyal,
aztán aludni ment el az új világba, be az ablakon át
Hajlongnak a fák...


Arcunkból olvas verset a kor,

és nem gondolja át,
Gyufát pöcköl az éjbe,
Odabentről mindenki álmodja kifelé önmagát
Minden nap egy árnyékkal több vagy,
De nem ébredsz fel, mert én aludni hagylak,
És önmagamban kereslek,

Csak az álom használ egy öntudatlan testet...

 Nagyon szeretem a klasszikus filmeket és a klasszikus idézeteket belőlük:

Részletesebben

Ma pedig ez jutott az eszembe:

 Mindig is tudtam magamról, hogy én vagyok az egyik legjobb tesztere a marketing fogásoknak. Például megveszek egy felsőt, miközben nem tetszik, csak mert adnak hozzá egy nagyon szép nyakláncot. Vagy valóban hajlamosabb vagyok a szép színes csomagolású dolgokat megvenni. És imádom az ünnepi kiadásokat is. Én ezt nem igazán tartom problémának, mivel tisztában vagyok vele, hogy ilyen betegségtől szenvedek.

Azonban ma rádöbbentem, hogy végleges győzelmet aratott felettem a marketing. Alig vártam, hogy végre december legyen. De mégis miért?! Mert most már 26 napig Karácsony van. Erre csak akkor döbbentem rá, mikor valaminek kapcsán kimondtam. Olyannyira komoly a szituáció, hogy ma már karácsonyi dalokat hallgattunk kedves barátnőmmel. December 1-én! Még a Mikulás sem jött meg. Ez már nekem is sok volt..

Nem kérdés, hogy miért kezdődik el egyre korábban a Karácsony. Természetesen, hogy vásároljunk. Minél előbb kezdünk el vásárolni, annál több ajándékot veszünk, hiszen egyre jobbat és jobbat látunk meg a boltokban. Emellett megfulladunk a kihagyhatatlan akciók tengerében. A legszomorúbb, hogy a karácsonynak nem az ajándékozásról kellene szólni. Persze ez is elég elcsépelt kérdés. De sajnos az ünnepek kifordultak önmagukból..

Emlékszem mi még csokikat kaptunk a Mikulástól, ma már telefont hoz a 6 éves Pistikének. Vagy Karácsonyra csak egy albumot/ könyvet/ VHS-t kívántam tiniként, nem pedig fullHD monitor-tv mifenét. Már Húsvétra is ajándékot vásárolnak az emberek. A kedvencem pedig a valentin nap, aminek egy az egyben semmi értelme sincsen. Egy teljesen művi dolognak találom.

De amit nagyon sajnálok, hogy elvesznek az ünnepekkel kapcsolatos személyesebb üdvözletek. Emlékszem régen rengeteg üdvözlőlapot kapott a családunk, és mi magunk is jó pár családnak írtunk. Majd rohamos ütemben csökkentek a képeslapok a telefon térnyerésével, és smssé változtak (jobb esetben hívássá). De ma már az internet korában élünk, sőt a közösségi oldalaké a főszerep. Ezzel csak annyi a baj, hogy elég kis üzenőfalunkra kibiggyeszteni, hogy "Kellemes Ünnepeket Mindenkinek!", és készen is vagyunk. De mennyire személyes ez? Szerintem kicsit sem, hisz a volt magyartanárom is ugyanúgy olvassa mint a legközelebbi ismerőseim. Szerencsétlen példa, de szegény tanáromat nem igazán szívlelem, tehát neki nem igazán őszinte a kívánság, míg a kedves barátnak viszont az. De akkor most ez hogy is van? Persze még ma is van, aki küld képeslapot (papíralapút {a digitális tartalmak megszállottjainak kedvéért kiegészítem :)}), vagy felhívja a másikat, avagy legalább személyesen neki ír üzenetet. Viszont a kérdésem még továbbra is áll, hogy hova tovább? Mi lesz a következő lépcsőfok?

Kíváncsian várom..

Kedves ismerősről jutott eszembe:

 Nem tudok betelni vele, ma is sétáltam:

Obora Hvězda

Prágai vár

Kilátás a Petřin-hegy oldalából

Park a Petřín-hegyen

Valamiért:

 Végre olyan hó mennyiség van Prágában, ami nekem is tetszik. Gondoltam illusztrálom:

bogyófa az Újezd környékén

kis Moldva

Černý babái

Kampa Múzeum pingvinei

Károly híd és a sirályok

 Havas Kampa

 Károly híd télen

 Terasz a Moldva partján

 Szent Miklós-templom az Óváros téren

Egy kis cseh zene:

Szerintem fantasztikus ez a részlet: 

Mercutio. O, then I see Queen Mab hath been with you. | She is the fairies' midwife, and she comes | In shape no bigger than an agate stone | On the forefinger of an alderman, | Drawn with a team of little atomies | Athwart men's noses as they lie asleep; | Her wagon spokes made of long spinners' legs, | The cover, of the wings of grasshoppers; | Her traces, of the smallest spider's web; | Her collars, of the moonshine's wat'ry beams; | Her whip, of cricket's bone; the lash, of film; | Her wagoner, a small grey-coated gnat, | Not half so big as a round little worm | Prick'd from the lazy finger of a maid; | Her chariot is an empty hazelnut, | Made by the joiner squirrel or old grub, | Time out o' mind the fairies' coachmakers. | And in this state she 'gallops night by night | Through lovers' brains, and then they dream of love; | O'er courtiers' knees, that dream on cursies straight;

O'er lawyers' fingers, who straight dream on fees; | O'er ladies' lips, who straight on kisses dream, | Which oft the angry Mab with blisters plagues, | Because their breaths with sweetmeats tainted are. | Sometime she gallops o'er a courtier's nose, | And then dreams he of smelling out a suit; | And sometime comes she with a tithe-pig's tail | Tickling a parson's nose as 'a lies asleep, | Then dreams he of another benefice. | Sometimes she driveth o'er a soldier's neck, | And then dreams he of cutting foreign throats, | Of breaches, ambuscadoes, Spanish blades, | Of healths five fadom deep; and then anon | Drums in his ear, at which he starts and wakes, | And being thus frighted, swears a prayer or two | And sleeps again. This is that very Mab | That plats the manes of horses in the night | And bakes the elflocks in foul sluttish, hairs, | Which once untangled much misfortune bodes | This is the hag, when maids lie on their backs,

That presses them and learns them first to bear, | Making them women of good carriage. | This is she-

Közben mindig rádöbbenek, hogy ennyire azért nem tudok angolul, ezért: 

Mercutio No nézd, a Mab királyné járt tenálad, | A tündérek bábája, oly parányi | Alakban jön, mint városi szenátor | Mutatóujján a gyűrűs agátkő. | Aprócska, kis könnyű fogatba hajt át | Az emberek orrán, mikor alusznak. | A kerekek küllője nyurga pókláb, | A hintó födele egy szöcskeszárny, | A hámja finom pókháló-fonál, | Gyeplője a hold lucskos sugara. | Ostornyele tücsökcomb, rost a szíja. | Csöpp, szürkementés szúnyog a kocsis, | Félakkora, mint a kövér kukac, | Mit rest cseléd a ujjából vakar ki. | A kocsiváz egy üres mogyoró, | A mókus eszkábálta, vagy a vén szú, | Kik ősidőktől tündér-kocsigyártók. | Így robban át a szeretők agyán | Éjente, és az álmuk szerelem, | Udvarló térdén, s udvarlás az álma, | Fiskális ujján, és az álma pördíj, | Nők ajkain, s álmukban csókolódznak. | De Mab ha mérges, szájuk hólyagos lesz, | Mivel a habcsók nékik is megárt. | Nem egyszer udvaronc orrába vágtat, | S az erre már kitüntetést szagol, | Máskor dézsmás malacka farkhegyével | Csiklandja az alvó papocska orrát | És az plébániáról álmodik. | Majd átrobog a katona agyán | És álma sok-sok nyakszelés, spanyoltőr, | Les és roham, aztán öt ölnyi mély, | Jó-nagy ivászat; hirtelen a dobszó | Pörög fülében, fölriad, ocsúdik, | Kicsit szedi a szenteket az égből | S megint elalszik. Ő, a Mab királyné, | Lovak sörényét éjjel egybefonja, | Csombókos hajba süt varázsgubancot | S hogy szertebontod, az babonaság. | Boszorka ő, a lányt, ha háton alszik, | Megnyomja, terhet bírni így tanítja, | Hogy jól feküdjön majd asszony-korában. | Ő az, ki...

(Shakespeare - Rómeó és Júlia)

Mára pedig:

 Ma reggel arra ébredtem, hogy végre havas a táj (már ha a panelekkel, utakkal és fákkal dúsított képet annak lehet nevezni :)). Boldog készítettem is egy képet róla:

Azonban mikor felmentem kedvenc közösségi oldalamra, hogy megosszam mindenkivel a boldogságomat, láttam, hogy ismerőseim nagy részénél havas képek és kiírások jelennek meg Magyarország különböző pontjaiból. Prágában már 3 napja esténként esik a hó, de mégsem maradt meg. Ma volt az első nap, hogy végre fehérséget láttam, mikor elhúztam a függönyt. Ezért valahol olyan bosszantónak találtam, hogy Budapesten egyetlen éjszaka alatt annyi hó esett, amennyi itt 3 nap alatt sem :/. Kicsit el is kenődtem a dolog miatt, mivel nagyon szeretem a havat.

Erre válaszul a legkedvesebb készített nekem egy ábrát, ami bemutatja, hogy mégsem esett Budapesten sem annyi hó, mint azt ahogy az egyik közös ismerősünk képén láttam. Íme a kép :)

 Mára pedig:

 Nem sokszor kellett kollégiumban laknom (hál' isten), de most mondhatjuk, hogy már huzamosabb ideje kényszerülök oda. Először kb. egy hónapig sikerült kipróbálnom Budapesten, majd szintén egy hónapig Brno-ban, majd most Prágában szeptembertől decemberig. De ennyiből egyértelműen kiderült, hogy nem nekem való ez az élet.

Habár pont a napokban fedeztem fel, hogy ha egy kedves ismerőssel kerül az ember egy szobába, akkor így már egészen elviselhető lesz. Természetesen az is segít a dolgon, ha már csak 2 ember van egy helyiségben, és nem több. De sajnos még így is megmaradnak azok a bizonyos elrettentő dolgok, még pedig:

• Mikor toalettre megy az ember, magával kell vinnie a wc-papírt és a szappant. Jobban felszerelt kollégiumokban az utóbbi valószínűleg megtalálható. De az előbbi a női szakasznál mindig fogyóeszköznek bizonyul.
• Szintén ennél a helyiségnél tanultam meg azt az aranyszabályt, hogy ha egy ülőke fedele le van hajtva, annak elég nyomós oka van, ami természetesen nem a jó illem. Tehát, ha mégis arra kényszerülnék, hogy felnyissam, akkor már előre rettegek, hogy mit találok alatta.
• Néhány kollégiumban a mosdóhelyiségek koedukáltak, ami elég kellemetlenné tudja tenni az amúgy kellemes zuhanyzást. Mikor az első napomon tusolás után öltöztem, és már csak a nadrágom felhúzása volt hátra, egy ellenkező nemű egyén benyitott. Sokat nem látott, de így is okozott nekem egy kellemetlen pillanatot.
• A konyhában mikor az ember csak pár edényt szeretne elmosni, biztosan éppen akkor fog valaki hűtőt takarítani az összes kis polcával és fiókjával együtt.
• Mikor pedig főzni szeretnénk a 7 tűzhely közül vagy használhatatlan, vagy foglalt, vagy taszítóan mocskos legalább 4. De ezek remek kombinációja is elképzelhető.
• A kedvencem pedig a takarítónő (olyannyira, hogy ma vele álmodtam :/). A folyosón lévő 2 konyha és 2 fürdő valamelyikének takarításába pont akkor akar belekezdeni, amikor mi éppen benne tartózkodunk. És természetesen nem a kedvességéről és türelmességéről ismeretes a hölgy..

Abban az esetben, ha idegennel kerülünk össze további problémák adódhatnak:

• Esetleg nem beszélünk közös nyelvet. Ez rendkívül kellemetlen lehet.
• Teljesen más kultúrával rendelkezünk. Néha meglehetősen áthidalhatatlan ez a különbség (akármennyire is támogatom a kultúrák közötti párbeszédet).
• Teljesen más életvitelt folytató emberek között is akadhat konfliktus. Akár a higiénia kérdését, akár a napi beosztást, akár az egymás iránt támasztott elvárásokat nézzük.
• Természetesen a legkellemetlenebb pedig a nemi élet kérdése. Azt hiszem ezt nem is kell részleteznem ..

Nem állítom, hogy hasonló problémák nem adódhatnak albérletben, de ott legalább az ember saját döntésének hibájaként kerülhet ilyen kellemetlen helyzetbe. Amit én pár albérletem és kollégiumom után viszont megtanultam, hogy toleránsnak és őszintének kell lenni. Ezek segítségével már egészen könnyen át lehet vészelni a nehéz időket is.

Csak:

 Gyakran felmerülnek bennem praktikus és kevésbé praktikus kérdések, amelyekre mindig elfelejtek választ keresni. Illetve elég sokszor belekeveredem vitákba, ahol a végsőkig kitartok az igazam mellett, majd elfelejtek utána nézni, hogy valóban igazam volt-e.

Tegnap, illetve ma az eszembe ötlött pár ilyen dolog, ezért utánuk jártam..

Nem régiben, mikor körbe vezettem kedves ismerőseimet Prágában, meg voltak róla győződve (legalábbis a nagyobb hangúak :)), hogy rossz irányba vezetem őket, mivel a célponttól távolodni látszottunk. Tegnap Google Maps-en megterveztem az útvonalat, és valóban a legrövidebb utat választottam. Természetesen másik esetben hatalmas kerülővel mentünk, de ezt már nem kell nekik tudni :)

Ma reggel felidéztem, hogy szintén az előbb említett társaságban merült fel a kérdés, hogy a fa, amit éppen láttunk milyen típusú lehet. Az illető gesztenye mellett lobbizott, én pedig amellett, hogy biztosan nem az. Utána néztem, és rá kellett döbbennem, hogy sajnos valóban gesztenyefával volt dolgunk. Erről neki nem fogok szólni, habár szerintem amúgy is teljesen biztos volt benne :)

Aztán szintén ma a hóesés kapcsán szóba került, hogy mitől függhet, hogy kis vagy nagy pelyhek hullanak. Volt egy tézisem, hogy a hőmérséklettől függ, mivel akkor másabb lehet a halmazállapota a hópelyheknek, ezért máshogy kapcsolódnak. Rákerestem, és egy elég kimerítő cikket találtam, ami többé-kevésbé megerősítette a gondolatomat.

Továbbá sosem értettem, hogy mik azok a Moldva közepén elhelyezkedő "mini vízesések". Akármennyire is azt hiszem, hogy jól tudom használni a kereső programokat mindig ráébredek, hogy vannak hiányosságaim. De szerencsére szakértőhöz ( :)) fordultam, aki segített a kérdés megoldásában. Mini duzzasztókról van szó, amik valószínűleg az erős sodrás és a gyakori árvizek miatt szükséges.

Még rengeteg egyéb kérdésem van, amire vagy van válasz a hálón, vagy nincs. De az biztos, hogy minden nap újabb és újabb talányok foglalkoztatnak.

Ezt pedig a mai nap zenéjének választottam:

Az egyik ismerősöm nagyon tudakolta, hogy milyen magas is vagyok pontosan, máskor pedig, hogy mennyibe került pontosan a szemüvegem. Nekem sosem voltak olyan fontosak a számok, de gondoltam néha egészen érdekesek is lehetnek, szóval:

Születés 7:20kor 70km-re a fővárostól 2. gyermekként; 6 unokatestvér, 4 óvodai, 

8 általános iskolai, 4 gimnáziumi, (eddig) 4 egyetemi év; láb 37/38; ruha méret 32;

farmer méret 26; szemek -1,25 és -1,25; tanult nyelvek (a magyarral együtt) 5;

függőség 1; kívánt gyerekszám 2; 4 év néptánc, 2 év balett, 4 év úszás, 

8 év énekkar, 2 év grafika; 6 meglátogatott ország; 1-1 heg a térden; 

legjobb születésnap 21.; leghosszabb túra 22km; 1 Sziget;

2 Művészetek Völgye; 3 Utcazene Fesztivál; 4 kedvenc könyv; legfontosabb szám 23;

levezetett km-ek 0 :( ; sorozatokra fecsérelt idő 12nap és 17óra

Birtokolt dolgok száma: telefon 7; számítógép 3; bicikli 2; fényképezőgép 3;

félelmek >1.000.000; albérletek 3; szemüvegek 2; sörös üvegek az asztalomon 7;

diákmunkák 5; valódi állások 3

Végül: álmok száma >1.000.000; az élet értelme 42; megbánt dolgok száma 0 :)

Utcazene + 1 álom + Primer :)