E-OrdinaryLife

 Igaz még egy nap van a díjkiosztó gáláig, már mindenhol az Oscarról lehet olvasni. Mint már korábban írtam, én is várom az eseményt, habár évről-évre egyre kevésbé lelkesen. De azt hiszem ezzel nagyon sokan hasonlóan vannak.

Ma viszont az origon belebotlottam egy cikkbe, amit igencsak érdekesnek találtam. Tévesnek vélt díjazottakról van benne szó, illetve helyettük kinek/minek kellett volna kapnia. Én magam csak 2-3 éve nézem úgy a díjátadót, hogy a filmeket is láttam. De már 2009-ben is nagyon sajnáltam, hogy nem a Libanoni keringő nyert a külföldi film kategóriában. De valószínű, hogy ez kevésbé kavart port, mint a cikkben felsorolt 15 eset.

Az "igazságtalanságok", amiken csak nagyokat néztem: A Gladiátort én nagyon szeretem, de a Tigris és sárkány valóban lenyűgöző film, tehát egyet kell értenem, hogy az utóbbi jobban megérdemelte volna az Oscart. Az Egy csodálatos elme is nagyon tetszett nekem, mikor anno láttam, de a Gyűrűk Ura egyértelműen fenomenális film. Persze teljesen más kategóriába tartoznak, és mint a cikkben is megemlítik, így valóban nehéz objektív döntést hozni, már ha egyáltalán lehetséges. Persze azért vannak (elvileg) ott a kritikusok, hogy ők objektív döntést hozzanak.

Amin viszont nagyon meglepődtem, mivel erről nem is tudtam, hogy Helena Bonham Carter-t jelölték a díjra A galamb szárnyaiban nyújtott alakításáért. Helyette viszont Helen Hunt kapta meg a Lesz ez még így se miatt. A galamb szárnyait egészen fiatalon láttam, talán nem is igazán értettem meg, de nagy hatással volt rám. Azóta ismerem Helena Bonham Carter-t, mivel feledhetetlenül jól játszott.

Több dolog is furcsa számomra. Egyrészt, hogy lehet a filmekért kampányolni. Elvileg a "jó bornak nem kell cégér". Szerintem a filmnek kellene mindent elmondania, ami szükséges a döntéshez. Másrészt akik a döntéseket hozzák sem tökéletesek, sőt. Valahol próbálnak megfelelni az évek alatt kialakított képnek, valahol pedig mások elvárásainak. Ennek következtében sorra hozzák a hibás döntéseket, amelyeket később kompenzálnak, ezzel újra melléfognak. Ez pedig a végtelenségig folytatódhat. Majd meglátjuk holnap este (azaz helyi idő szerint hétfő hajnal) ...

Mára tegnapról:

 Just as he hit
The ground
They lowered a tow that stuck in his neck to the gills
Fragments of sobriquets
Riddle me this:
Three half eaten corneas
Who hid the aureole
Stalk the ground
Stalk the ground

You should have seen
The curse that flew right by you
Page of concrete
Stain walks crutch and hobbled sway
Auto de fe
A capillary hint of red
Only this manupod
Crescent in shape has escaped
[ Lyrics from: http://www.lyricsmode.com/lyrics/m/mars_volta/televators.html ]
The house half the way
Fell empty with teeth that
Split both his lips
Mark these words
One day this chalk outline will circle this city
Was he robbed of the asphalt that cushioned his face?
A room coloured charlatan hid in a safe
Stalk the ground
Stalk the ground

You should have seen
The curse that flew right by you
Page of concrete
Stain walks crutch and hobbled sway
Auto de fe
A capillary hint of red
Only this manupod
Crescent in shape has escaped

Pull the pins
Save your grace
Mark these words
On his grave
Pull the pins
Save your grace
Mark these words
On his grave
Pull the pins
Save your grace
Mark these words
On his grave

You should have seen
The curse that flew right by you
Page of concrete
Stain walks crutch and hobbled sway
Auto de fe
A capillary hint of red
Everyone knows the last toes are
Always the coldest to go
 

 Ma megnéztem az Oscarra jelölt animációs rövidfilmeket, illetve már amelyiket el lehetett érni. A Let's pollute címűt sajnos nem sikerült megtalálnom, pedig tényleg érdekelt volna a trailer alapján. Talán majd később az is felkerül a hálóra, főleg ha esetleg az nyeri meg a díjat.

A Madagascar, carnet de voyage című filmet gondoltam megosztom itt a blogomon, mivel nagyon szeretem az ilyen fajta megoldásokat. Engem kicsit a Libanoni keringőre emlékeztet, valószínűleg azért, mert az volt az első ilyen animációs film élményem. Tehát, ami szerintem különleges ezekben, hogy dokumentumos jellegük van, de ezt ellensúlyozza az animáció. Nekem nagyon tetszik. A Libanoni keringőt azóta is többször láttam, és szerintem még párszor meg is fogom nézni. Ez anno nem kapott Oscart, azonban hamarosan kiderül, hogy (számomra) hasonló társát érdemesnek találják-e a díjra.

Akkor tehát Madagascar, carnet de voyage:

Milan Kundera A nevetés és felejtés könyve című regényében érdekes gondolatot fogalmaz meg a grafomániáról:

"Beszélgetésem a taxisofőrrel hirtelen megvilágította előttem az írói tevékenység lényegét. Könyveket írunk, mert nem érdekeljük a gyerekeinket. Az anonim világhoz fordulunk, mert feleségünk bedugja a fülét, ha szólunk hozzá.

Hallom az önök érvelését: a taxisofőr grafomániás volt, nem pedig író. Előbb tehát tisztáznunk kell a fogalmakat. Az a nő, aki naponta négy levelet ír a szeretőjének, nem grafomániás, hanem szerelmes. De a barátom, aki fotokópiát készít szerelmi levelezéséről, hogy egyszer majd kiadhassa, grafomániás. A grafománia nem az a vágy, hogy leveleket, naplókat, családi krónikákat írjunk (tehát hogy a magunk vagy szeretteink számára írjunk), hanem hogy könyvet írjunk (tehát hogy ismeretlen olvasókból álló közönségünk legyen). Ebben az értelemben a taxis és Goethe szenvedélye között nincs különbség. Az, ami a Goethét megkülönbözteti a taxistól, nem a másfajta szenvedély, hanem a szenvedély másfajta eredménye.

A grafománia (a megszállottságból eredő könyvírás) törvényszerűen járvánnyá fajul, ha a társadalmi fejlődésben teljesül az alábbi három alapfeltétel:

1. magas fokú általános jólét, amely lehetővé teszi, hogy az emberek hasznot nem hozó tevékenységnek szenteljék magukat;

2. a társadalmi élet nagymérvű atomizálása és az emberi egyedek ebből következő általános elmagányosodása;

3. a nagy társadalmi változások teljes hiánya a nemzet belső életében. ...

De az okozat visszahat az okra. Az általános elmagányosodás grafomániát eredményez, a tömeges grafománia viszont elmélyíti és megnöveli az általános elmagányosodást. A könyvnyomtatás feltalálása annak idején lehetővé tette az emberiségnek a kommunikációt. Az általános grafománia korában a könyvírás ellenkező értelmet kap: mindenki körül van véve a betűivel, mint valami tükörfallal, amelyen kívülről egyetlen hang sem hatol át."

Nagyon jó:

 Ma született 167 éve Munkácsy Mihály, amelyről a google.hu-n megemlékeztek. Ennek kapcsán figyelmembe ajánlottak egy honlapot, ahol az ilyen különlegesebb logók szerepelnek. Ezek közül válogattam ki párat.

Tehát Munkácsy születésének 167. évfordulójára (2011.02.20.)

Bartók Béla születésnapjának évfordulójára (2008.03.25.)

Magyar nemzeti ünnep (2010.03.15.)

Magyar nemzeti ünnep (2010.10.23.)

Einstein születésének évfordulójára (2003.03.14.)

Vincent Van Gogh születésének évfordulójára (2005.03.30.)

Leonardo Da Vinci születésének évfordulójára (2005.04.15.)

LEGO 50. évfordulójára (2008.01.28.)

Božena Němcová születésének évfordulójára (2009.02.04.)

Gogol születésének 200. évfordulójára (2009.04.01.)

Puskin születésének évfordulójára (2009.06.06.)

Chopin születésének 200. évfordulójára (2010.03.01.)

Vivaldi születésének évfordulójára (2010.03.04.)

Jan Amos Komenský születésének 418. évfordulójára (2010.03.28.)

Csajkovszkij születésének 170. évfordulójára (2010.05.06.)

Alfons Mucha születésének 150. évfordulójára (2010.07.24.)

Óz, a nagy varázsló 71. évfordulójára (2010.08.12.)

Edith Piaf születésének 95. évfordulójára (2010.12.19.)

Még egy kis Edith Piaf:

 Tegnap este teázás közben a barátnőimmel sok mindenről csevegtünk. Témáink között szerepelt a házasság és a szülés ill. gyermeknevelés kérdése.

Már a házasságról alkotott képünk sem túl romantikus, inkább racionális. Csak akkor akarunk házasodni, mikor már minden materiális akadály eltűnt az utunkból. Milyen messze áll ez a kislánykori "szőke herceg fehér lovon" ideáltól, amikor még azért sóhajtoztunk, hogy reméljük ránk talál majd az igaz szerelem. Ma már ennek helyébe az anyagi biztonság került. Persze felmerült bennem, hogy ha már élettársi kapcsolatban élünk párunkkal (ami pedig közös háztartást feltételez), akkor miért tartjuk olyan nagy ugrásnak a házasságot. Habár magával az esküvővel járó költségek elég elrettentőek.

A szülést egyáltalán nem tartjuk valamilyen csodálatos dolognak, hanem inkább valami rettegett és testünket eltorzító történésnek. Állítottam barátnőimnek, hogy ebben az is közrejátszhat, hogy túl részletesen ismerjük a szülés folyamatát elődeinkhez képest. Ha mi sem igazán tudnánk, hogy mivel jár, akkor talán kevésbé tartanánk tőle.

A gyerekvállalás és -nevelés kérdése sem túl rózsás véleményünk szerint, amiért ismét főleg a létbizonytalanság a hibás. Hiszen ha csak az eldobható pelenkák áraira nézünk a boltban, a hajunk az égnek áll. Ekkor pedig még nem is volt szó a kiságyról, babakocsiról, játékokról és egyéb bébi csetreszekről (sőt ki tudja, még miről nem is tudunk..). A másik fő indok, hogy mennyire nem érezzük magunkat készen egy gyerekre. Nem magunk miatt, hanem a baba miatt, hiszen a mi éretlenségünk az ő életét keserítheti meg.

Utólag erről gondolkodva több dolgot is érdekesnek találok. Egyrészt, hogy nem a tipikus "karrierista vagy háztartásbeli" dilemma jutott eszünkbe. Az anyagi biztonság kérdése persze ide kapcsolódik, de nem ez volt a fő problémánk, ezt csupán csak részletkérdésnek tartjuk. A másik furcsaság, hogy már mi is ilyen negatívan vélekedünk ezekről, pedig mindannyian család-centrikusak vagyunk, tehát szeretnénk férjet és gyerekeket. Mindig csodálkoztam, mikor azt hallottam, hogy a fejlett országok népessége folyamatosan csökken, mindeközben bele sem gondoltam, hogy lehetséges, hogy én magam is képes lennék feláldozni az anyaságot az anyagi jólétért cserébe..

"half of it is innocent the other half is wise the whole damn thing makes no sense"

 A tegnapi etimológia után megjött a kedvem egy másik nyelvi kérdéshez. Már többször is felmerült, hogy a szaladgálhoz hasonlóan a hazudgál szó vajon helyes-e, és hogy használják-e az emberek. Az utóbbira a válasz az lehet, hogy biztosan vannak, akik használják, maximum meglehetősen kevesen. 76-en legalább vannak, ahogy az a facebook oldalból kiderül.

Továbbá A mai magyar nyelv rendszere ezt írja:

-gál ~ -gél, -igál: Olykor még mai nyelvünk is felhasználhatja: egyébként régebbről sem maradt ránk sok vele képzett származék. Ezek zömben elaprózott cselekvést fejeznek ki. Élő alapszóhoz járul: kapar-gál; keres-gél; huz-igál. Szépirodalomban: átdobigál, eszegél. Visszaható képzővel: néz-gé(e)l-ődik. Olyan tőn is jelentkezik, ami mai magyar nyelvünkben már improduktív: ron-gál, haj-igál, tasz-igál.

A hazudgál szó nekem azért tűnik furcsának, mivel olyan mintha csak a szaladgál szó mintájára lett volna képezve. Érdekességét még jobban növeli, hogy ikes igéről van szó. Továbbá nem egészen értem, hogy milyen mértékben és irányba módosítja ez a képző a szó alap jelentését. Ezek alapján számomra teljesen elsajátíthatatlan ez kifejezés. De ahány anyanyelvi beszélő, annyi fajta nyelvhasználat. Így ez a kérdés számomra továbbra is nyitott marad.

Egész nap ez a verzió járt a fejemben:

 Balos napok kapcsán eszembe jutott a bal- előtaggal kapcsolat kérdésem, ezért fogtam magam és kicsit utána olvastam a dolognak. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában ez áll a bal- szócsikk alatt:

1. balítélet ('téves, helytelen ítélet'); balértelem ('téves értelem'); balhiedelem; ballépés; balfogás; balfogalom
2. balszerencse; balsors; baleset; balcsillagzat; baljóslat; balvégzet; balsiker; balsejtelem
3. balkezes: A) melléknév: 'ügyetlen' ; 'tolvaj természetű' B) főnév: 'szerető' ; 'ágyas'
4. balkézről

A bal- előtagú összetett szavak jelzős szerkezetekben szilárdultak meg, s csak a legújabb időkben kezdtek összetétellé válni. Az előtag jelentése az 1. csoportban 'téves, hibás, helytelen', a 2. csoportban 'szerencsétlen, kedvezőtlen, végzetes (hatású)'. Mindkettő a bal átvitt értelmű 2., illetőleg 3. melléknévi jelentéséhez kapcsolódik. A 3. csoportba sorolt balkezes ügyetlen jelentése arra utal, hogy a legtöbb ember bal keze ügyetlenebb a jobbnál.

További magyarázatként ajánlja a könyv a balkörmű szócikket:

1. 'kicsapongó <főleg nő>'
2. 'tolvaj'

Összetett szó. A bal előtagnak itt 'rossz' ; 'törvénytelen' a jelentése. A bal-nak hasonló szerepe van a következő kifejezésekben is: balkézre való asszony ('szerető') bal-sarkú ('kikapós', 'megesett <nő>'); fiam a bal oldalamról ('törvénytelen'). - A köröm származékai (körmű, körmös) a lopással kapcsolatos kifejezésekben gyakoriak, például: hosszú körmű ('tolvaj'), körmös ('mindent ellopni, elcsenni szerető').

Én nem voltam tisztában a körmös ilyen jelentéseivel, szóval már csak ezért megérte utána nézni. Ennyivel is többet tudok a magyar nyelvről :)

Nagyon kedves:

 A szakdolgozatomra készülve olvastam Chvatík - Milan Kundera regényeinek világát, aminek a végén többek között Kunderával folytatott interjúkat is közölnek. Ezek közül az egyikben a közép-európai regényről kérdezik, ahol ő ezt mondja "A regényirodalomnak van négy nagy óriása: Kafka, Broch, Musil, Gombrowicz. Így szoktam nevezni őket: a közép-európai nagy regényírók plejádja." A továbbiakban röviden megindokolja válaszát, és megjegyzi, hogy csak saját kedvéért tette őket egy csoportba (meglehet, hogy maguk az írók dühöngenének, ha megtudnák ezt).

Mindenesetre nekem meghozta a kedvem egy kis kutakodáshoz és olvasáshoz. Illetve ilyenkor elég műveletlennek érzem magam, hogy Kafkán kívül egyikőjüktők sem olvastam semmit. De ezt igyekszem mihamarabb bepótolni. Habár valószínű, hogy ez már csak az záróvizsga után fog bekövetkezni. Már előre várom, hogy legyen szabadidőm azt olvasni, amihez csak kedvem van.

Szeretem:

 Ahogyan a tél sem kíván elmúlni, úgy a betegségem sem. Pedig már egy hete nyomom az ágyat kisebb megszakításokkal. A télnek mondjuk még nagyjából itt van az ideje, de mivel már elkezdődött a tavaszi félév és február vége felé haladunk, valahol várnám az enyhülést. De az nem igazán akar jönni. Azért remélem, hogy még a tavasz érkezte előtt meggyógyulok.

Valentin napra:

 Ma végre eljutottam oda, hogy elkészítsem az első receptet a süteményes könyvből. A palacsinta maga nem volt már kihívás (sosem gondoltam, hogy valaha idáig eljutok :)), a többi már inkább.

Mivel ma egy komplett ebédet készítettem el, ezért kicsit kapkodva maradt csak időm a töltelék és az öntet elkészítésére. A palacsintát elsőként már a brassói mellett megcsináltam. Utána következett a borsó leves, ami szintén kisebb kihívást jelentett, mivel nem igazán szeretem a leveseket, ezért nem is szoktam azt főzni. Ha mégis, akkor inkább különlegesebbeket, mivel mindig tartottam tőle, hogy sosem sikerül életre kelteni az igazi, megszokott házias ízeket. De hál' isten sikerrel jártam, azt leszámítva, hogy a megfázásom miatt nem érzem igazán az ízeket, ezért sikerült elsózni. Szerencsére a brassói ennek nem látta kárát.

Ami a Gundel palacsinta töltelékét illeti, már egészen elnagyolva készült, az öntetről nem is beszélve (ahol a Legkedvesebbet is segítségül kellett hívnom, sőt a palacsinták töltését is ő végezte el). Tehát a hozzávalók pontos méregetés helyett szemmérték alapján kerültek a keverékekbe. Mindezek ellenére vendégeink meg voltak elégedve az eredménnyel, és külön kiemelték, hogy milyen finomra sikerült. Én is ízletesnek találtam, főleg a könnyed, habos öntetet (már amennyire támaszkodhatok jelen helyzetben az ízlelőbimbóimra :)).

Agyon öntözött Gundel palacsinta:

Egy kis bugi :) :

 Az előző részekben (itt és itt) a cseh szakról általában, továbbá az ahhoz kötődő külföldi ösztöndíjakról és egyéb lehetőségekről írtam. A soron következő és egyben befejező bejegyzésben pedig a csehről mint minorról szeretnék beszélni. Elöljáróban elmondom, hogy főszakosként, nekem csak közvetett kapcsolatom van a cseh minorral, csoporttársaim révén azonban tisztában vagyok a tananyagukkal.

• Tanterv: A minorosok nyelvórái a főszakosokkal együtt van, tehát számuk, témájuk és követelményük megegyezik. A legfőbb eltérés azonban, hogy az alapozó szlavisztikás tárgyak közül egyet sem kötelező elvégezni. Továbbá az irodalmi és nyelvészeti órák közül csupán az előadás kötelező, ahol általában könnyített tételsorból vizsgázhatnak. Elvárás azonban a minorosokkal szemben, hogy az első két félévben legalább 4-es legyen az eredményük, és az alapvizsgát szintén legalább 4-essel kell zárniuk. Ha jól tudom, akkor most már csak maximum 10 fő veheti fel a cseh minort (korábban elvileg erre nem volt szabályozás). Végül, de nem utolsó sorban a cseh minor (mint az össze nyelvi minor) 6 félév alatt végezhető csak el, mivel a nyelvi órák egymásra épülnek. Tehát egyetlen nyelvi óra nem teljesítése egy egész éves csúszást eredményez (nincsenek keresztfélévben meghírdetve). Kivéve, ha az első két félévben történik, mert ekkor még van esély átkerülni egy 4 félév alatt elvégezhető minorra.
• Szláv főszakkal: Mint már korábban is írtam, szerintem a cseh minor egy másik szláv nyelv főszakjával párosítva a legideálisabb. Ekkor ugyanis két szláv nyelv ismerete gyorsíthatja a haladást (például a nyelvtani rendszer hasonlóságai által). Azonban az egymáshoz túl közel állók akár zavarhatják is tanulást (példuául az azonos alakú szavak külöböző jelentése esetében). A cseh a nyugati szláv nyelvekhez tartozik, ahova a szlovák és a lengyel is, tehát ezek párosítása kerülendő (kivéve, ha már magasabb szinten beszéljük). A keleti szláv (orosz, ukrán) és déli szláv (bolgár, horvát, szerb, szlovén) nyelvek mellé nyugodtan választható.
• Nyelvi főszakkal: Nem rossz párosítás. Ha a nagy nyelvek egyikéről van szó, akkor például tovább lehet menni egy fordító-tolmács MA-ra (márha egy másik nagy nyelvet is jól ismerünk). Három nyelvvel már igazán jól megállja az ember a helyét. Ha kisebb nyelvről van szó, akkor sem kell csüggedni, mivel rengeteg helyen keresnek "egzotikus" nyelveket ismerőket, érdekesebbnél érdekesebb párosításokban. Az én fantáziámat leginkább a holland-cseh és norvég-cseh beszélőket kereső hírdetés ragadta meg (vajon miért pont ezek?!). A lényeg, hogy nyelvekből sosem elég.
• Egyéb főszakkal: Ezeket már kevésbé találom szerencsésnek. Persze elképzelhető, hogy valamilyen konkrét elképzelése van az embernek, hogy mihez szeretne kezdeni a párosítással, akkor vágjon bele nyugodtan.

Megjegyzés: A leírtak az ELTE cseh szakra és minorra vonatkoznak. Továbbá ismét elmondom, hogy ez a bejegyzés a személyes véleményemet tükrözi, és senkit nem kíván megbántani avagy terveinek megvalósításában gátolni.

Tipikus cseh zene:

 Az előző részben egy általánosabb képet kívántam adni a cseh szakról szubjektív véleményemmel vegyítve. Ebben a bejegyzésben a képzés adta egyéb lehetőségeket fogom tárgyalni.

• Nyári egyetem: A külföldi ösztöndíj egyik fajtája, melynek keretében a nyár folyamán Csehország valamely városában (pl. Prága, Brno, Olomouc stb.) egy hónapos intenzív nyelvi kurzuson lehet részt venni. Az oktatás felmérőteszt segítségével megállapított szintek szerint folyik (teljesen kezdőtől egészen az erős haladóig). Én magam a brno-i nyári egyetemen vettem részt, ezért az itt szerzett tapasztalataimról tudok írni. A hét 5 napján a délelőttök folyamán kötelező nyelvórák, délután pedig szabadon választható további kiegészítő órák, illetve kulturális előadások, filmvetítések és edzések voltak. Emellett minden héten szervezett kiránduláson vehettünk részt. A szállásunk, étkeztetésünk, utazásunk, könyveink és a heti kirándulás az ösztöndíj részét képezték, tehát fizetnünk értük nem kellett. A nyelvoktatás rendkívül intenzív és magas színvonalon folyt, mindent megtettek fejlődésünk érdekében. A hónap végén záróvizsgát tettünk, amivel felmérhettük, hogy mennyit haladtunk. Az ösztöndíj kérelmet első körben a MÖB, második körben Csehországban bírálták el.
• Részképzés: A külföldi ösztöndíj egy másik fajtája egy szemeszter eltöltése Csehország valamely egyetemén. Hasonlóan a nyáriegyetemhez itt is szintfelmérő tesztek alapján kerülünk bizonyos csoportokba. Különbség azonban, hogy itt nem feltétlenül van mindennap óránk, átlagosan 5-6 van egy héten. Ennek következtében sokkal kevésbé intenzív a nyelvoktatás. Az utazást itt is támogatják, illetve egy összegben folyósítják az 5 hónapra beosztandó ösztöndíjat, ami a kollégium díját fedezi, azon felül csak pár száz koronánk marad egy hónapra (pár ezer forint). Tehát hasonlóan az Erasmus képzéshez, itt is szükség van önrészre. Az ösztöndíj kérelmet itt is először a MÖB, majd a megpályázott egyetem bírálja el. Ezt az ösztöndíjat azoknak ajánlanám, akik cseh nyelvű kutatómunkát folytatnak (mivel diákként elérhető számukra mind a Városi, mind az Országos Könyvtár), avagy rendelkeznek helyi ismerősökkel, akikkel tudják gyakorolni a nyelvet (mivel az embernek szabadideje bőven akad, de a kollégiumban olyan külföldiekkel lakunk együtt, akik között angol az uralkodó nyelv). Továbbá kezdő szinten még viszonylag hasznos nyelvórák vannak, de magasabb csoportokban már sokkal elrugaszkodottabb az anyag.
• Kirándulások: Általában évente egy alkalommal ellátogathatunk 3-4 napra Csehországba a cseh szak szervezésében. A konkrét program a résztvevők érdeklődéséhez van igazítva. Ami a költségeket illeti, mindig igyekeznek a legolcsóbban megoldani, hogy minél több ember számára elérhető legyen.
• Programok a Cseh Centrumban: Már az első félévben felhívják a figyelmünket erre az intézményre, önszorgalom híján azonban csak a második félévben válik jelentőssé. Ekkor ugyanis a kultúra óra keretében különböző cseh vonatkozású programokon vehetünk részt. Ha elnyerte tetszésünket, akkor a hírlevélre feliratkozva folyamatosan értesítést kapunk a soron következő eseményekről. A Cseh Centrumot, amúgy is minden kultúra kedvelő ember figyelmébe ajánlom, mivel változatos programokkal várják a látogatókat.

A nyári egyetemen, pedig a Rádio Krokodyl-t (Brno helyi rádiója) hallgatva ilyen "remekművekkel" lehet megismerkedni: :)

 Most, hogy közeleg a felvételi lezárása és a 6. félévembe léptem, gondoltam megírom őszinte véleményemet a cseh szakról.

• BA: Tanárainktól nem egyszer hallhattuk, hogy a képzés le van butítva a bolognai-rendszer miatt, mivel már nincsen felvételi, tehát nem elvárás a nyelvtudás. Így magunk is azzal a problémával szembesültünk többször is, hogy egyes vizsgákhoz nem megfelelő szintű a nyelvtudásunk.
• Tanárok: 4 oktató van a cseh szakon. A lektor, aki a nyelvet oktatja, anyanyelvi beszélő, általában nem tud magyarul, tehát az oktatás végig csehül folyik (ha már nagyon nem értettük a dolgot, akkor egy kis angollal besegített). 2 évre van leszerződtetve, illetve 3 vagy 4 évre meghosszabbíthatja itt tartózkodását. Ebből következik, hogy a személye változik, tehát ha nem vagyunk szerencsések, akkor tanulmányaink során több lektorral is lehet dolgunk. Továbbá van egy nyelvészeti, egy irodalmi oktató és egy kultúra órákat tartó tanárnő.
• Nyelv: Az első két félévben heti 3x1,5 óra plusz egy "felzárkóztató" van. Az utóbbinak mi sajnos semmi éretelmét nem láttuk, csupán a társaságot kovácsolta össze a közös szenvedés. Az első év végén nyelvi alapvizsga van, amelynek letétele kötelező a folytatáshoz, de megcsinálni egyáltalán nem lehetetlen. A következő két évben, azonban a nyelvórák száma csupán 2x1,5 óra hetente, ami túl kevés a megfelelő szint elsajátításához. A 6. félév végén pedig nyelvi vizsga következik, ami egy középfokú nyelvvizsga szintjének felel meg.
• Létszám: Maximum 10 embert vesznek fel BA-ra, de az emberek szépen lassan elmaradoznak. Mi most már csak 4-en maradtunk, illetve még tudunk egy emberről, aki jövőre visszatér, hogy megszerezze a diplomát. Továbbá van még egy ember, aki Pázmányon töltött egy év után jött át az ELTE-re, ő most velünk fog végezni, de az órái nem végig velünk voltak. A többiek viszont lemorzsolódtak. Azonban ez egy jó létszám lenne, de ehhez még hozzá kell számolni a minorosokat. Most már csak 6-7-en vannak, de kezdetben közel 15-en voltak. Valóban több, mint 20-an voltunk egy nyelvórán, tehát a haladás elég nehézkes volt, jó ha az ember 1-2 mondatot tudott szólni 1,5 óra alatt. Ez a szám jóval csökkent a második évben, de azt hiszem még így is 15-en biztosan voltunk. Tehát fél óra csak azzal ment el, hogy mindenki beszélt pár mondatot.
• Szlavisztika: A cseh szak a szlavisztika részeként szerepel, ezért ilyen témájú alapozó tárgyak is vannak, azonban csupán az első két félévben. Ezek nyelvészet, irodalom és kultúra órákat tartalmaznak. Így találkozhatunk még 1-2 másik tanárral, azonban csak előadások erejéig.
• Második szláv nyelv: Minden szlavisztika szakosnak kötelező egy második szláv nyelvet tanulnia (kivéve ha minorral azt kiváltja, de erről később). Ez két félévnyi heti 2x1,5 órát jelent. Azt gondolhatjuk, hogy ez mennyire klassz dolog, de elárulhatom, hogy ennyi idő alatt jelentős nyelvtudást nem tudunk megszerezni.
• Minor: Minden kis szakos BTK-snak kötelező minort felvenni (a nagyobb szakosoknak is, de nekik van lehetőségük specializációra). Utólag úgy látom, hogy ennek a szaknak legjobban egy másik szláv nyelv minorja felel meg (kivéve, ha valakinek van más konkrét elképzelése). Erre a véleményre, azért jutottam, mivel úgy látom, hogy a két szláv nyelv ismerete egymást erősítheti. Persze nem árt egymástól inkább különböző nyelveket választani, mivel keverésük sok problémát okozhat. Ebben az esetben kiesik a második szláv nyelv, emiatt annak megfelelő kreditértékű órák elvégzése szükséges.
• MA: Nincs személyes tapasztalatom vele, csak meséltek róla. Annyi biztos, hogy évente 2-3 ember jelentkezik. A tananyag a BA kiegészítése, illetve részletesebb tárgyalása, továbbá még egy szláv nyelvvel meg kell ismerkedni.

Összességében ezek alapján azoknak tudom ajánlani a cseh szakot, akik már alapszinten ismerik a nyelvet, avagy tudnak szlovákul (ők kevés tanulással ráéreznek a különbségekre). Mi, akik semmilyen előtudással nem rendelkeztünk, ennyi idő alatt a nyelvtant egészen magunkévá tudtuk tenni, de szókincsünk és egyéni szövegalkotásunk meglehetősen szegényes. Tehát, aki csak nyelvtanulás miatt szeretne erre a szakra jönni, de egyáltalán nem érdekli a cseh irodalom vagy nyelvészet, az ne tegye. Inkább menjen a Cseh Centrumba, ahol egészen olcsón lehet nyelvórákat venni.

További rész(ek)ben még a cseh szakhoz kapcsolódó külföldi ösztöndíjakról és a cseh minorról szeretnék írni.

Megjegyzés: Mindez az ELTE szalvisztika-csehre vonatkozik, és senkit nem kíván megsérteni. Csupán szubjektív véleményemet közöltem, amivel nem kell egyetérteni.

Kis cseh zene:

 A címből is kiderülhetett hallgatásom oka. Igen, beteg vagyok. De talán lassan már jobban leszek, és akkor visszatérek az életbe :)

Addig is:

 Ma igazi tavaszias idő volt. Sütött a nap, fújdogált a kellemes lágy szellő. Ezért fogtunk magunkat és sétálni mentünk. Ami fogadott minket, az már nem volt ilyen kellemes. A jóidővel a fagy jótékony szag elnyomása is eltűnt. Már az utcára kilépve megcsapta orrunkat a kellemesnek nem mondható szag, ami meglepő, de nem az autók kipufogójának borzalma volt, hanem az emberek legjobb barátja által hagyott nyomok ammóniája. Legalábbis kezdetben ezzel küzdöttünk. Majd egy bokrokkal szegélyezett sík terepre érve a szag elviselhetetlenné változott, de a látvány sem volt kevésbé borzasztó. Végre megértettem, hogy miért nem követték a gazdik ebüket erre a területre. Az egész kész aknamező. Lépni nem lehetne, kivéve ha az ember különleges akrobata mutatványokra képes.

Tény, hogy inkább macska párti vagyok, de ők legalább a saját lakásunkat teszik szagossá, ha nem takarítjuk ki almukat. Az ebek viszont az utcán is ott hagyják nyomukat. Illetve inkább a gazdi tehet róla, hiszen a kutya csak a dolgát végzi, nem az ő dolga lenne felszedni a potyadékát. Felháborítónak találom, hogy az ember a járdán sem sétálhat nyugodtan annélkül, hogy ne pásztázná az utat, mert különben ürülékbe lép. Értem én, hogy szerencsétlen kis kedvenc nem tudja a természetben elvégezni a dolgát, mert nincs elég zöld terület. De szerintem ez sem igazán lehetne kifogás, mivel a zöldben sem kellene ott hagyni a nyomokat, hiszen ott is ugyanannyira zavaró lehet. Sőt talán még jobban, ha valaki csak ücsörögni szeretne a fűben.

Persze miért pont ez lenne kivétel, amikor az emberek szemetelnek is az utcán. Erre legalább ráfoghatják, hogy legalább lebomlik. De megint csak oda lyukadtunk ki, hogy az emberek ujjal mutogatnak egymásra, például hogy a szomszédasszony is ott hagyja a kutyusa piszkát, akkor én miért szedjem fel?! Hát igen. De az biztos, hogy nem jó kerülgetni..

Ma jutott eszembe:

 Újabban nézem a Tudorok című sorozatot, ami amellett, hogy szórakoztató felfrissíti a történelem tudásomat, mivel majdnem minden egyes rész után olvasok az egyes szereplőkről. Nagyon élvezem. Közben pedig újabb érdekességeket találok. Így az elolvasandó könyveim listájához hozzácsaptam Philippa Gregory A másik Boleyn lány című művét. Továbbá megismerkedhettem Thomas Wyatt csodaszép versével:

"They flee from me that sometime did me seek
With naked foot, stalking in my chamber.
I have seen them gentle, tame, and meek,
That now are wild and do not remember
That sometime they put themself in danger
To take bread at my hand; and now they range,
Busily seeking with a continual change.

Thanked be fortune it hath been otherwise
Twenty times better; but once in special,
In thin array after a pleasant guise,
When her loose gown from her shoulders did fall,
And she me caught in her arms long and small;
Therewithall sweetly did me kiss
And softly said, "dear heart, how like you this?"

It was no dream: I lay broad waking.
But all is turned through my gentleness
Into a strange fashion of forsaking;
And I have leave to go of her goodness,
And she also, to use newfangleness.
But since that I so kindly am served
I would fain know what she hath deserved."

Tudorok főcíme, mert érdekes:

 Miközben a könyvemet olvastam (ez most a Jirásektől a Kutyafejűek) eszembe jutott egy nyári délután. Ez egyáltalán nem csoda, mivel Alois Jirásek híres a terjengős leírásokban gazdag (történelmi) regényeiről. Ami mégis ennyire megragadta a fantáziámat, az egy nyári vihar ábrázolása. Hihetetlenül élethűen írta le, már-már azt mondhatni, hogy lefestette.

Tehát eszembe jutott egy tavaly májusi délután, amikor egy nagyon kedves barátnőmmel és az ő Svájcijával találkoztam. Emlékszem rendkívül fülledt nap volt, ami még nehezebbé tette a készülésemet az amúgy sem könnyű következő napi vizsgámra. De örültem, hogy kimozdulhatok, és nem túl gyakran esik meg, hogy velük együtt találkozhatok.

Javarészt sétáltam a megbeszélt helyig, mivel nem ártott kiszellőztetni a fejemet. Májushoz képest túl meleg volt. Az ég elképesztően színekben játszott. Igazi rémisztő sötétségbe borult, és biztos volt, hogy nem is olyan sokára hatalmas eső lesz. Ahogy sétáltam nem bírtam levenni a szememet a felhőkről, mert nagyon ritkán lehet ilyet látni. Úgy vettem észre, hogy mások is hasonlóan éreztek. Közben egyre gyakrabban lehetett hallani a messziről jövő tompa dörgést. Az eső csak 2 perccel érkezésünk után zúdult le. Csodálatos volt.

Sajnos nem vagyok képes visszaadni a hangulatot, de tényleg felejthetetlen volt. De mégis megdöbbentő, hogy az említett részt olvasva mennyire elevenen tört fel bennem ez a kép és vele az érzés. Mindenesetre nagyon jó. Alig várom már a nyarat.

Bájos:

 Még jó, hogy nem volt időm mostanában böngészni az interneten, ezért meglepetésként ért a köpönyeg előrejelzése, ami szerint hamarosan felmelegedés várható. Ennél jobban kevés hírnek tudnék örül (mondjuk annak mindenképpen, ha kiderülne, hogy a pénteki vizsgára csak az anyag fele kell, de ez esélytelen). Mindenesetre megelégszem ezzel :)

Habár a múlt hétvégére is egészen normális időt írtak, erre baromi hideg volt. Képesek egy nap 10szer megváltoztatni a kiírást. Nem tudom ki az, aki annyiszor meg is nézi. Ráadásul nem egy-két fok eltérés szokott lenni.. De remélem ez most nem így lesz :)

A jó időhöz pedig a nyárt időző szám:

 Nos elérkezett a január vége, ezért számot vetek kicsit az újévi terveimmel kapcsolatban.

A rendszeres mozgást egészségügyi okokból átmenetileg ki kellett iktatni az életemből, melynek következtében sajnos kisebb hízást tapasztaltam. A pénteki vizsgám után mondjuk tervezek valamilyen másfajta rendszeres testmozgási lehetőség után nézni. A tánc egyelőre sajnos nem igazán szerepel köztük számos különböző ok miatt, de (remélem) ami késik nem múlik.

A sütéssel sem állok fényesen, mivel január végéig nem sikerült egyetlen receptet sem teljesítenem. Habár ha azt nézzük eszközöket folyamatosan próbálok beszerezni, tehát a megvalósítás felé apró lépéseket azért teszek. Illetve februárban már tényleg megpróbálkozom legalább 1 recepttel.

A diploma irányába annyiban haladok, hogy magamhoz képest is sokat készülök az utolsó, ám rendkívül fontos vizsgámra. Mondjuk attól tartok, hogy még ez is kevés lesz. A diploma munkával kapcsolatban viszont nincs semmi előrelépés, mivel a hosszan elhúzódó vizsgaidőszak nyeli el minden energiámat.

A mester szakkal kapcsolatban annyi történt, hogy elmentem egy nyílt napra, ahol beszéltem a szakért felelős tanárral és egy diákkal. Legalább meggyőztek, hogy valóban be kell adnom a jelentkezésemet. Emellett elindítottam az e-felvételimet.

Összességében valóban visszaesés tapasztalható a kezdetbeli lelkesedéshez képest, ám ha lassabb ütemben is, de haladok a célok megvalósítása felé.

Egy kedvenc remek feldolgozása:

 Sokszor eszembe jut a Sliders egyik része, ahol olyan világba kerültek a főszereplők, ahol minden emberen volt egy speciális nyakörv szerű dolog, ami fojtogatta őket, mikor nem mondtak igazat. Ilyenkor elképzelem, hogy milyen is lenne egy ilyen világ. Hirtelen minden kérdésünkre választ kapnánk. Mindezt azzal a teljes garanciával, hogy amit hallottunk valóban színtiszta igazság.

Nem is tudom, hogy ez utópia vagy inkább antiutópia lenne. Hiszen amennyi előnye van, legalább annyi hátránya is. A legkézenfekvőbb nehézsége a témának a kegyes hazugságok esete. Mindenki számára központi kérdés, már csak ha azt nézzük, hogy mi tartozik ebbe a kategóriába, de az sem utolsó szempont, hogy mennyire szeretik az emberek, ha ezzel szembesülnek, arról a pontról nem is beszélve, hogy hazugságnak számít-e vagy sem.

Néha mennyivel jobban örülnénk, ha az ismerőseink elmondanák, hogy többé azt a bizonyos nadrágot ne vegyük fel, mert nem áll jól, ahelyett, hogy csak mosolyogva megerősítik, hogy milyen csinosak vagyunk. De máskor, mikor úgy érezzük, hogy mi vagyunk a teremtés koronái, és ez boldogsággal tölt el minket, egy őszinte, de lekicsinylő megjegyzés mindezt teljesen tönkre is teheti.

De a politika kérdése talán még érdekesebb. Avagy a gazdasági tranzakcióké, ahol többé nem lehetne taktikai mellébeszélésről szó, mivel fojtogatna minket a kis nyakörvünk, ami elárulja a partnernek a hazugságot. Az emberi kapcsolatok is sokkal tisztábbak lennének. Azonban a kegyes hazugságok és nagy hallgatások híján, talán nem is létezhetnének igazi barátságok.

Én magam az abszolút őszinteség híve vagyok, nem véletlenül gondolkodtam el ezen a lehetőségen. De be kell látni, hogy néha jobb hallgatni. Azonban vannak olyan esetek, amikor nem tudjuk ezt megtenni, és szükségessé válik a kegyes hazugság. Például mikor teljesen pitiánernek tartunk valamit, amiért egy kedves barátunk teljes odaadással lelkesedik, és a véleményünket kérdezi. Kinek lenne szíve lelohasztani?!

Mindezek ellenére is vissza-vissza fog ezután is térni ez a gondolatom, mikor valamire nagyon kíváncsi vagyok. De talán most hogy így jobban belegondoltam, jobb nekünk nyakörvek nélkül.

Akkor már egy kis titok:

 Éreztem, hogy nincsenek rendjén azok a jelenségek, amelyeket mostanában megfigyelhettünk a környezetünkben (nem is beszélve a globális történésekről). Már csak ha a tavalyi iszonyatos mennyiségű nyár eleji esőzéseket nézzük.. Nem egészen volt rendben..

Arról az "apróságról" nem is beszélve, hogy a hónapok jól megszokott időjárásával sem lehet számolni, mivel novemberben van indián nyár, októberben pedig decemberi hideg. Továbbá most nemrég, tízen fokok január közepén, aztán ki tudja mi lesz ennek a böjtje..

Erre most a legváratlanabb esemény (legalábbis nem hiszem, hogy sokan gondoltak volna ilyesmire), földrengés Magyarországon. Tudom, nem először fordult elő, de nekem bőven elég, hogy életem során egyetlen egyszer sem volt még. Tehát nem egészen olyan terülten lakunk, ahol mindennaposak lennének az ilyen természeti jelenségek. Maga az élmény pedig teljesen borzalmas volt. Komolyan irigylem azokat, akik mindebből semmit nem érzékeltem, mert azt érezni, hogy a mindig biztos talaj többé már nem az, hát ... Nem egyszerű ezt elfogni. Remélem ilyesmire nem mostanában lesz újabb példa.

Mindenesetre valahol teljesen biztos vagyok benne, hogy minderről (ha konkrétan a mai földrengésről nem is) mi emberek tehetünk. Mi közemberek is ugyanannyira hibásak vagyunk, mint az országot illetve giga vállalatokat iránytó vezetők is. Kérdés, hogy meddig mehet ez így tovább?! Meddig szipojozhatja ki az ember a Föld adta forrásokat?! Attól tartok, hogy mikor ráébredünk, hogy be kell fejeznünk mindezt, már régen késő lesz..*

*Úgy tűnik, félreérthetően fogalmaztam. Valóban azt írtam, hogy a "mai" földrengésről nem mi tehetünk, de ide értettem a többit is. Egyébként ez sem biztos, hogy teljesen igaz, mivel kitudja, hogy a tengerben történő robbantások milyen hatással vannak a tektonikai lemezekre. De ezzel én nem vagyok tisztában, tehát erre nem is kívántam vonatkoztatni az emberi kihatásokat. Ezzel szemben tényleg úgy gondolom, hogy meg van őrülve a természet, amiben nagy szerepünk van (és még mindig nem a földrengésekre gondolok). Ezzel nem kell egyetérteni, de ez az én véleményem.

Ide illik és szép:

 Ma voltam egy könyvbemutatón, aminek témája a változatosság kedvéért Prága volt. Ami a szervezés részét illeti, nem tudom hogyan, de fel kellett volna mérni az érdeklődést, mert nem csak a kabátok elhelyezése volt problémás, hanem a terembe bejutás is. Barátnémnak és nekem nem is sikerült az utóbbit teljesíteni (főleg, mivel a drága idős hölgyek minden létező résen keresztülpréselték magukat). Így az ajtóból hallgattuk az előadást, majd az idő haladtával (és a távozó embereknek köszönhetően) egyre beljebb kerültünk, végül az utolsó 5 percben még le is tudtunk ülni.

Ami az előadást illeti, szerintem nagyon érdekes volt. Kezdetben kevésbé, amikor a könyv technikai részleteiről volt szó. Majd később egészen belelendültek az előadók a témába, ami pedig a Prágai legendák voltak egyes városrészekhez, utcákhoz és házakhoz kötődően. Én mindig is szerettem volna meghallgatni egy ilyen előadást. A legszebb az egészben, hogy pont reggel meséltem egy másik barátnémnak, hogy nem szeretem a hagyományos idegenvezetéseket, mivel száraz történelmi adatokkal bombáznak, jobb esetben építészeti elemzést hallhatunk, de meglehetősen ritkán érdekességeket, avagy legendákat. Erre ma este meghallgathattam egy ilyen témájú könyvbemutatót, amire nem egészen számítottam, mivel feltételeztem, hogy szorosabban fog kapcsolódni a könyvhöz.

Az előadók felkészültsége viszont nem volt éppenséggel kiemelkedő, de legalább kreatívan próbálták ezt ellensúlyozni. A program kissé elhúzódott, amire meglehetősen bunkó (szerinte vicces) módon figyelmeztette őket a szervező egy karórát helyezvén az asztalukra.. A fogadtatás is megosztott volt, mivel sokan hiányolták a szoros kapcsot a könyvhöz (mivel ezért érkeztek), míg mások (pl. mi is) érdekesnek találtuk az elhangzottakat.

Összességében magamnak nem venném meg a könyvet, egy Prága iránt igazán érdeklődő személynek ajándékba talán igen, de az előadást érdemes volt meghallgatni.

A híres szám eredetije, de Vincent Cassel még így is kihagyhatatlan:

 Korábban már foglalkoztam az internettel, de az utóbbi pár napban rákényszerültem, hogy ezen médium segítségével kapjak választ kérdéseimre. Ennek következtében több megállapítást is tehetek. Mielőtt neki kezdek hozzáteszem, hogy egészségügyi kérdésekről volt szó, tehát a meglátásaim erre vonatkoznak.

• Mivel az interneten mindenki megszólalhat, sokszor olyan emberek próbálnak segíteni, akik még kevésbé vannak otthon a kérdésben, mint maga a kérdező.
• Az emberek hajlamosak a saját bajukat azonosítani minden hasonló problémával.
• Egyes szimptómák alapján mindig a legrosszabbra következtetnek.
• Mindenképpen pozitívum azonban, hogy sok tapasztalatot elolvashatunk, illetve mindenre van fórum, tehát anonim ki is lehet a gondokat beszélgetni. Az olvasgatásaim során találkoztam olyan fórumozókkal, ahol a topic elévülésétől függetlenül a beszélgetőtársaság együtt maradt.
• További piros pont, hogy sok oldalról meg tudjuk közelíteni a kérdést, és sok véleményt olvashatunk. Illetve bővebb tudást szerezhetünk bizonyos kérdésekben. Én például egyes betegségek latin neveit is kezdtem már megtanulni, mert orvosi szaknyelven íródott szöveggel is nem egyszer találkoztam. Nagyon hasznosak voltak.
• Az emberek félnek az orvosoktól, mivel vagy saját tapasztalatuk rossz, vagy mások negatív tapasztalatai hatnak rájuk. Ebben segítséget nyújthat az internet, mivel lehet találni olyan oldalakat, ahol véleményezik a doktorokat, vagy ajánlják őket.
• Az egészségügy rendszerével pedig nagyon kevesen vannak tisztában. Mindenki mást mond, például abban a kérdésben, hogy más körzetbe tartozó orvoshoz lehet-e szabadon fordulni, illetve csak körzeti kórházba lehet-e menni. Teljes a káosz. Nekem személy szerint a hatályos jogszabályokból sem sikerült rájönni, de nem is igazán vagyok otthon a jogi szaknyelvben.

A legfontosabb tanulság mindenképpen az, hogy hasznos lehet egészségügyi kérdésekben az interneten kutakodni, de ez az orvos felkeresését nem válthatja ki (akármilyen véleménnyel is vagyunk róluk vagy az egészségügyről).

Egyszerűen jó:

 December 6-án jött ki a Gossip Girl 2010-es utolsó része, majd végre tegnap megérkezett a 2011-es első darab. Tudom, tudom nagyon gáz, hogy nézem, de egyszerűen ez az én brazil szappanoperám. Nem kell rajta gondolkodni, egyszerűen kikapcsol. Néha ilyen is kell. Viszont nagyon várom az egyes részeket, főleg mikor jó kis cliffhanger-t hagynak a végén.

Habár a decemberi részt egészen szépen lezárták, nem sokkal később kiadtak egy trailer-t, ami alapján egészen mozgalmasnak tűntek az elkövetkezendő történetek. Ennek fényében (kis túlzással) számoltam a napokat. Ma sikerült megnézni. Csalódás. A legnagyobb fordulaton kívül minden benne volt az előzetesben. Egyszerűen nem találtam pörgősnek ezt a részt. Nem szeretem mikor ennyire várok valamit (mondhatni) hiába.

Ezzel szemben az idei Oscar nomenees-zel kivételesen meg vagyok elégedve, aminek bejelentését szintén elég régóta vártam. Viszont nagyon kíváncsi vagyok kik és mik fognak nyerni. Szurkolok Hans Zimmernek, a Social networknek az Így neveld a sárkányodat című animációsfilmnek. A Black Swan-t még ugyebár nem láttam, de nagyon kíváncsi vagyok rá, tehát ez is egy várakozásom. Remélem nem kell csalódnom, mivel Darren Aronofsky filmjeit szeretem, főleg a Requiem for a dream-et és a The fountain-t. Majd meglátjuk :)

Itt egy örök kedvenc a fentebb említett Hans Zimmertől: